A szőlőfajta a lényeg? Vagy a terroir "felülírja" a fajtát - fontosabb a termőhely?

Ez valóban gyakorta így van. Gondoljunk Somlóra vagy más borvidékekre ahol a borvidék jut eszünkbe először - nem a fajta vagy esetleg a borász, aki a stílust határozza meg.

Mindemellett a fajta is fontos, sőt döntő, hiszen a szőlő az „alany“ amely alkalmazkodik az ilyen-olyan éghajlathoz, termőhelyhez. Hiába fantasztikus fajta a Pinot Noir, kevés értelme lenne egy nagyon meleg helyre telepíteni (ehhez vegyük alapul a Winkler skálát). Jerezbe például, ahol a talaj még kedvezne is neki (többségében mészkő alap), ám a hőség igen nagy. Másrészről meggyőződésem, hogy a Chardonnay nagyon jó lenne Bordeauxban! Viszont ezt sose fogjuk látni a gyakorlatban, hiszen kulturális okokból kitiltották onnan.

Ott van persze a Chateau Margaux fantasztikus fehérbora (Pavillon Blanc), ami 100% Sauvignon Blanc - de mivel a bortörvény értelmében nem készül fehérbor, ezért csak Bordeaux AC, vagyis a borvidék legalacsonyabb kategóriájában kerülhet forgalomba. Hozzátenném, hogy a hivatalos Margaux klasszifikációból is kiesett, mert előnytelen, fagyveszélyes helyre telepítették. Pedig a bor maga fantasztikus, talán az egyik legjobb Sauvingon Blanc ami létezik. Eltér a megszokottól, az öreg tőkék, a hozamkorlátozás (30hl/ha), a seprőn tartás, az almasavbontás és az új hordóban való erjesztés majd pihentetés inkább egy Burgundi Grand Cru felé mutat. Tehát lehet Sauvignon Blancból is “nagy” fehérbort készíteni, ha már nincs kéznél a Chardonnay.

Az érme másik oldala, hogy működik az innováció és az adaptáció. Bizonyítja ezt például Miguel Torres példája, aki meghonosított francia fajtákat penedes-i, spanyol birtokán, vagy ott vannak a szuper toszkánok is (Antinorinál és másoknál).

Lehet, hogy le kellene cserélni a Kéknyelűt mondjuk Macabeo-ra, a Kékfrankost meg Grenache-ra? Óh dehogy! Ostobaság lenne. Ám érdekes lehet egy Merlot-t házasítani mondjuk Kékfrankossal. A házasítás filozófiája jelenik meg a nagy múltú -vagy inkább nagy "régmúltú" - Bikavérben is, noha nem a nemzetközileg ismert Syrah vagy Cabernet adja az alaphangot.

Azzal főzzünk, amink van - a Hungarikumok

Hogy a szőlőfajta nagyon is fontos, azt többek között a fenti példák is bizonyítják. Magyarországnak egy nagy előnye van: rendkívül sok egyéni, izgalmas szőlőfajtával rendelkezik. Főleg a fehérbort adó fajták terén. Furmint, Hárslevelű, Juhfark, Kéknyelű, Irsai Olivér és még sorolhatnánk. Persze ezeket meg kell ismertetni, úgymond “bejáratni” a nemzetközi piacon. Hiszen a Chardonnay-ról már a avilág minden táján hallottak - nem úgy a Kéknyelűről. De mi is lehet a cél? Hová fókuszáljon a magyar bor? A bel- vagy a külföldi piacra? Magyarországon már régóta ismerik a Juhfarkot, és ki tudják ejteni a Cserszegi Fűszeres nevét is. Ám kis túlzással: csak Magyarországon. Van egy olyan tendencia, amely külföldre szeretne Chardonnay-t eladni, mert azt ismerik. Ám ebben az esetben versenyképesnek kellene lennünk árban is, hiszen a mindennapok Chardonnay-ja nem lehet több mint 2-3 eurónál. És akkor még nem is beszéltünk a komolyabb tételekről... Ahol már nem a szőlő neve adja el a bort, hanem a birtoké vagy a dűlőé... Itt már jelentős lépéshátrányba kerül a magyar bor külföldön. Nemhogy a termelőt nem fogják ismerni, de a borvidékkel (dűlőről nem is beszélve) is ismeretségi problémák adódhatnak. Azt mondják majd: "egy másik/újabb Chardonnay." A legjobban ismert magyar borvidék és egyben márka: a Tokaj(i). Ezen túl egyelőre szinte semmi nem látható kívülről. Akkor mi lehet a recept? A hungariukumok? Igen, ha a felső árkategóriába akarunk betörni, akkor mindenképpen egyediséget kell megcélozni, olyat mutatni és mondani, ami másoknak nincsen. Legyenek ott magyar exportban a világfajták is, de mértékkel - az hangsúlynak azon kell lennie, hogy különlegesek vagyunk, és eltérünk az uniformizált borvilágtól. Gondoljunk bele, hogy mi lenne, ha Tokaj-Hegyalján a jövőben Chardonnayből vagy éppen Semillonból készülne az aszú. Vagy nézzük a divatosabb vörösöket: egy Cabernet Sauvignon-t nem túl nehéz megérteni - egy Kadarkát annál inkább.

A közelmúltban jóbarátom, a szekszárdi Juhász Tibor két borát mutattam be bristoli munkahelyemen, az Averys Wine Merchants-nél. Pastor Pincészet szekszárdi Kadarka 2009 és a Cabernet Sauvignon 2008. Hogy rövidre fogjam: mindenkinek a Kadarka tetszett. Hogy miért? Mert egyedi és különleges volt. A résztvevők ilyet még sose kóstoltak azelőtt. Lehelletnyi főzött lekvár, marcipán, visszafogott fűszeresség, kerek piros bogyós gyümölcsökhöz párosult nagyon jó savszerkezet. Persze a Cabernet is szép volt, minden benne volt, ami a címke alapján várható volt, de az emberek már hozzászoktak. Nem volt számukra különleges. Jó mindennapi ivóbor volt, ennyi. Persze a magyar borok mögé még oda kell állni és “kézzel” eladni - nem fogják lekapkodni a szupermarketek polcairól csak mert jó a címkéje vagy esetleg az ára.