Nagy Bandó Andrást egy fellépéséről kísértem át beszélgetésünk helyszínére, a Borbíróság Étterembe. A sikeres előadás után jól esett asztalhoz ülni és megrendelni a vacsorát. Marhahúsleves, Fogas filé Kárpáti módra és tea volt a művész úr rendelése.

- Ma még autózom, ez az oka, hogy ma csak kóstolásig juthatok. Nemrég kaptam egy e-mailt, amelyben javasolták termetesebb étkezésekre a tea fogyasztását. A jó forró tea nem engedi kirakódni a szervezetben a zsírt, mint ahogyan a kihűlő leves a tetején szokta. Nagyon szeretem a teákat, áttisztít és segíti az emésztést. Néha iszom csak borocskát: ez nekem mindig a barátokhoz kötődik, mert ilyenkor már nem megyek el otthonról. Esetemben hol az autózás, hol a tenisz, hol pedig a futás ritkítja a borozásokat.

- Sok hátráltató körülmény van…

- Ráadásul iszogatás közben mindig megjön az étvágyam. Krúdy vonalát követve, hogy a férfigyomorba kell a leves, sokszor már azzal be is fejezem az étkezést.

Én forgácsoknak születtem, és most álltam össze egy törzzsé…

- Könnyű felugrani Budapestre a déli fekvésű Orfűről? A kis településen nyugalom és béke honol, vagy már belezavart a civilizáció? Mi a véleményed a Fishing on Orfű Alternatív fesztiválról?

- Ha úgy vesszük könnyebb lett a közlekedés az autópályával, bár én még nem nagyon veszem igénybe, mert ahhoz, hogy rátérjek, Orfűről kell Pécsig jutnom. Pestre érkezve pedig külön mutatvány bekavarodni a városba. Egy tévés fellépésre igyekeztem, és az Astorián körülbelül másfél óra alatt vergődtem át. Mielőtt most eljöttem otthonról, elmentem az orvoshoz felíratni a gyógyszereket, átmentem a patikába, aztán a postán is voltam. Végül benéztem az abc-be vásárolni, és mindezt 25 perc alatt. Ez a nyugalom, ha nekem – így hatvanon túl – órákba telne, na, az már nagyon fájna. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy jól érzem magam falun, ráadásul ez egy ihletett környezet. Ez az a hely, ahol én kiülök, mondjuk akárcsak a kertembe, és mellém ül a Jóisten, és egész jól elbeszélgetünk.

- Ide akkor még nem törtek be a civilizációs ártalmak?

- Tulajdonképpen nem, inkább pozitívum, hogy az utóbbi húsz évben sokat fejlődött a falu. Sok ember megélhetését adja faluturizmus, csinosítgatják a portáikat, hiszen ilyen házba szívesebben betér a vendég. Tele az óvoda gyerekekkel, mert sok ifjú pár leköltözött és családot alapított nálunk. Most fog épülni egy szép aquapark. Aki nyáron sétál egyet Orfűn, óhatatlan beleszeret és visszatér.

- Nemsokára megtartják (megjelenésünkkor már véget is ér) a Fishing on Orfű Alternatív fesztivált is…

- Ebben az évben már harmadik alkalommal, és ez is a falu ismertségét segíti elő. Azok, akik erre a fesztiválra eljönnek, biztos vagyok benne, hogy majd később a gyerekeikkel együtt is ellátogatnak, olyan erős a hely varázsa. Amikor a 80-as években különböző kulturális programokat szerveztem Orfűn, és előadóművészek jöttek hetente, az ugyanígy hozzájárult a falu életéhez, s helybeliek megélhetéséhez.

 - Hogy definiálnád: most már inkább írónak tartod magad, vagy még előrébb van az előadó-művészet?

- Mindig egy folyamatban élek, még nem fejezek be valamit, de kezdődik a következő szakasz. Miről is van szó? A 70-es években, amikor elkezdtem fellépni, még jártam dolgozni kőműves kisiparosként. Egészen 1977-78-ig egyszerre voltam konferanszié és betonozó mester. Amíg kőműves voltam, játszottam az irodalmi színpadon komoly darabokban, tehát mindig többféle vonalat vittem. Most, hogy szinte hobbiból lépek fel, és ez nagy örömöt okoz, közben elindult az irodalmi pályám. A tetejébe már 6 éve gyerekeknek is írok verseket és könyveket. Összefoglalva: semmi más nem szeretnék lenni, mint a „Bandó”. Más nézőpontból pedig: színjátszótársam, Molnár Jutka mondogatta nekem, hogy vigyázz, mert szétforgácsolod magad. Felléptem, írtam színdarabokat, karikatúrákat rajzoltam, birkóztam, és mindezt egy időben… Én forgácsoknak születtem, és most álltam össze egy törzzsé. Szentül hiszem azt, hogy Karinthy Frigyes nem véletlenül emelkedett ki a pályatársai közül. Aki költőként, íróként ekkora életművet hagyott hátra, az több annál, mint hogy azt mondjuk rá, hogy „csak” humorista. Ezért szoktam tőle idézni: „Hány humoreszket kell még megírnom, hogy megértsétek: nem vagyok humorista.” Valahogyan így élem meg ezt én is: van véleményem a világról és átadom a benyomásaimat, tapasztalataimat, hol humorban pácolva, hol versben, hol prózában.

- Hihetetlenül termékeny író vagy, több mint 30 köteted jelent meg, ebből jó néhány több kiadást is megért. Melyik könyvedre vagy a legbüszkébb? Sokan a Sosemvolt Toscana című regényt emelik ki, amivel a magyar irodalomba úgymond beírtad magad.

- Örülök, hogy ezt emelted ki, és remélem, ezt senki nem veszi zokon. Ha csak ezt a regényt írtam volna meg, már akkor elégedett lehetnék. Ez a művem adta talán a legtöbbet az embereknek. De emellé, a felnőtteknek írott könyveim sorába simán odatenném a most újra megjelent András könyvét. Ebben a mostani kiadásában tartalmazza a Fordított teremtést és a Kútásót. A harmadik kötete pedig az Isten bikiniben című könyvem. E művekben esszészerűen, filozofikus ihletéssel írtam meg mindazt, amit a Toszkánában is megjelenítettem – azaz elmélkedtem életről, halálról, hitről, vallásról, és megpróbáltam megfogalmazni a viszonyulásomat Istenhez és Jézushoz. A kapcsolatot a Teremtővel rendezni kell, ez nyilvánvaló. Nekem úgy 8 éve sikerült.

- Mennyire tartós a humor, mennyire időtálló? A 80-as évek jelenetei közül vannak már olyanok, melyek végleg kikoptak? Vevők még az emberek a színpadi produkcióidra?

- Úgy érzem, vagy szerencsés vagyok, vagy sikerült becsületesnek lennem. Ezt értsd úgy, hogy egyetlenegy régi írásomért sem kell szégyenkeznem. Tehát mindegyik kötetbe rakható, olvasmányosak, nem csak poénkodás és gegek halmaza. Kidolgozottak, van bennük ötlet, mindegyiknek van eleje, közepe, vége. Nem tudok úgy kiállni a színpadra, mint egy mai stand-up-os, nekem kell az ötlet, amiből elindulok, kibontom és befejezem. Több írásomnál tapasztalom, hogy ma is terjednek az interneten. Legfeljebb a korszak történéseit, azt a kontextust kell ismerni, hogy a jelenet teljesen kibontakozzék.

- Melyik rendszerben volt könnyebb humoristának lenni? Előfordult, hogy az elvtársak cenzúrázták a műsorodat, vagy „megdorgáltak” az elhangzottakért?

- Mivel az önálló műsoromban nem érdekelt, hogy mit szeretnének hallani, így ott elmondtam bármit. A rádióban más volt a helyzet, ott kihúzták a szövegeimből a nekik nem tetsző részeket. Ne kérdőjelezd meg az oroszok ittlétét és az egypártrendszert, ez volt a két legfőbb gondolat, amit kerülni kellett. Amikor mindent ki lehet mondani, akkor elvész az a lelemény, ahogyan a 80-as években megfogalmaztuk a kimondhatatlan dolgokat. A szabadság nem azt jelenti, hogy bármit üvöltözhetek szanaszét, hanem hogy bátran beszélek, emberi tartással és erényesen.

- Mi a véleményed a mai fiatal feltörekvő nemzedékről, most velük léptél fel (Civil-licit Gödör-klub)? Mennyire minőségi az ő humoruk?