A borszőlő ültetvények növekedésének megtorpanása is jelzi, hogy a nemzetközi borkereskedelembe egyre limitáltabb a belépési lehetőség. Ez a változás okozza, hogy a világ borszőlő ültetvényének nagysága csökken. Ez a csökkenés az Európai Unió szőlőkivágási támogatásának hatására következett be ugyan, de nem szabad elfelejteni azt a tényt, hogy az Európai Unió számít továbbra is a világ legnagyobb bortermelőjének, borfogyasztójának, export és import szereplőjének. Az Európai Unió borszőlőültetvény felület 94 ezer hektáros területcsökkenésének 80%-a a 2008-ban meghirdetett, 3 évre szóló  kivágási programnak köszönhetően következett be (borszőlővel borított terület 3 700 ezer hektár jelenleg). Az Európai Unión kívüli területek esetében 2009-ben a borszőlő ültetvények felülete gyakorlatilag nem változott.

A bortermésben tavaly változó hozamok voltak jellemzők világszerte. Az EU a világ 265 millió hektoliteres összterméséből 160 millió hektóliterrel részesült. Ez a termésmennyiség a legkevesebbnek számít az elmúlt 5 évben. Ezzel szemben bortermésüket növelő országok közé tartozott az Egyesült Államok, és Chile, amely rekordtermésével több mint 13% termésnövekedés mellett majdnem elérte a 10 millió hektólitert. A bekövetkezett chilei földrengés miatt azonban több mint 1 millió hektoliter borkészlet semmisült meg. A vesztesek között Dél-Afrika található, ahol jelentősebb terméscsökkenést könyvelhettek el. Az évenkénti termésingadozás rövid távon érezteti piaci hatását, amelyre Európa terméseredménye erős befolyással bír. Hosszú távon azonban a borkészletek lassú de biztos növekedésére kell felkészülni világszerte, amelyet egy kiemelkedően jó termésű év tovább súlyosbíthat.

A gazdasági válság leginkább érzékelhető változása a borfogyasztás csökkenése, amely az Európai Unió országaiban felgyorsult. Az elfogyasztott bor mennyiségének csökkenése a válság hatásán kívül a fogyasztási szokások változásának is köszönhető, amely az elmúlt 30 évben jelentősen átalakította az EU országainak bortermelését. A borfogyasztás világviszonylatban 5,8 millió hektóliterrel csökkent, amely főleg a hagyományosan bortermelő és borfogyasztó országokban egyre gyorsuló folyamat (Spanyolország: 1,5%, Olaszországban 1,7%, Franciaországban 0,9% fogyasztáscsökkenés). A hagyományos bortermelő országok fogyasztáscsökkenését eddig kompenzáló, és inkább a fogyasztás bővülésével büszkélkedő országokban is, mint Németország és az Egyesült Királyság, számottevő, 0,5% feletti fogyasztáscsökkenés tapasztalható. A 2001-2005-ös időszakban az EU-15-ök borfogyasztása évente átlagosan 129 millió hektoliter volt, míg 2009-ben ez a mennyiség majdnem 120 millió hektoliter alá csökkent. Az európai térség borfogyasztásának csökkenése nem egyedülálló a világban. A konjunkturális változásokra a jelentősebb borfogyasztási tradícióval nem rendelkező országok még érzékenyebben reagálnak. Ezért fordulhatott elő tavaly először, hogy a dinamikusan növekvő borfogyasztás világszinten első alkalommal csökkent 1990 óta! Ennek az lett a következménye, hogy a bortermelés és a fogyasztás közötti különbség tovább növekedett, tavaly elérte a 30 millió hektólitert (2008-ben ez a különbség 25 millió hektoliter körül, míg 2007-ben 20 millió hektóliter volt) világszinten.

Ezek a változások nem hagyhatják érintetlenül a nemzetközi borkereskedelmet sem, amely az évezred eleje óta folyamatosan bővülő külkereskedelemben 2009-ben első alkalommal szenvedett el csökkenést. A piaci változásokat minden ország megérzi – különösen az exportra termelő országok – mivel a termelő országot elhagyó bormennyiség ma már eléri az össztermelés egyharmadát. Az EU országok súlya a nemzetközi borkereskedelemben elvitathatatlan. A külkereskedelem 90%-ában az EU valamely országa vagy fogadó, vagy exportáló országként van jelen. Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi borkereskedelem középpontjában még mindig Európa áll, de a kirajzolódó változások ezt a hegemón szerepet megtépázhatják.

A tengerentúli államok intenzíven kapcsolódtak be a bortermelésbe, jelentősen növelve termelési mennyiségüket. Az elmúlt 20 évben az európai kontinensen a borfogyasztás és ezzel párhuzamosan a bortermelés minőségi átrendeződésen esett át. Az európai borfogyasztói szokások változásából a bortermelésbe újonnan bekapcsolódó országok eredményesebben tudták kivenni a részüket, ezért az EU külkereskedelmi mérlege a 2008-as 3,6 millió hektóliterről 2009-re 3 millió hektóliterre zsugorodott. Az EU külkereskedelmi mérlegének zsugorodása, illetve a borfogyasztás csökkenése további termeléscsökkenést kíván az EU tagállamaitól, ha el akarja kerülni a borkészletek kezelhetetlen növekedését.

Figyelmet érdemel az a tény, hogy a skandináv államokban, illetve Írországban a borfogyasztás felét, nem EU tagállamban termelt borból fedezik. Az Egyesült Királyságban is meghaladja a 40%-ot az EU-n kívüli területekről érkező borok aránya. Ezzel szemben a közösségi átlag az EU borimport arányát tekintve nem éri el a 10%-ot, tehát a hagyományosan bortermelő országok döntően saját termésüket fogyasztják. Ezek a számok azért figyelemre méltóak, mert az EU nagy bortermelő országai is hagyományosan az európai borfogyasztó országokat tekintik legfőbb célpiacaiknak.

Az EU Bizottsága nemrég mutatta be a 2015/2016-os borpiaci évre vonatkozó prognózisát, amelyet a statisztikai trendek vizsgálatára alapozott. A Bizottság megközelítésében, kizárólag a statisztikai adatokra alapozva, a borfogyasztás további stagnálása várható, míg az export és az import közötti különbség továbbra is csökkenő tendenciát fog mutatni. A három éves, 2010-ben lezáruló kivágási program alkalmazása ellenére az EU Bizottsága 7,4 millió hektóliter borra vonatkozóan állítja, hogy nem lesz fogyasztója, tehát a borkészleteket fogja növelni. Az EU Bizottsága sem számol a jelenlegi tendenciák gyors megfordulásával, azaz a világ szőlő és bortermelésében való részesedésükből az Európai Unió országai nagy valószínűséggel tovább veszíthetnek. A világpiaci tendenciákat figyelembe véve nagy kérdés, hogy a borfogyasztásba újonnan bekapcsolódó országok (például Kína) borigényüket a világ mely részéből kívánják fedezni. Középtávon egyelőre nem kell számítani arra, hogy Ázsia saját termelésből fedezni tudná igényeit.