A művész úr - bár nem igazán szereti ezt a megszólítást - szigorú időbeosztással él, hiszen két hivatása, a színészet és a polgármesterség helyszíne (a Nemzeti Színház színésze egyben Magyarföld polgármestere) egymástól 260 km-re fekszik. Előadás előtt érkezett az étterembe, hogy aztán borbeszélgetés után az ezerfejű szörnyet, vagyis a közönséget szolgálja.

- Jól kezdődött a napod? Hogy vagy mostanában, jut mindenre idő?

- Picit enyhébb volt a mai nap, mert nem kellett reggeltől estéig rohangálnom. Rengeteg azonban a telefonálás, mivel távirányítással próbálom a falubeli munkálatokat terelgetni, amikor nem vagyok ott. Elmentem futni, rendeztem az iratokat, holnap elutazom Magyarföldre. A harminc-negyven telefon ma is megvolt, néha már zúg a fejem a sok beszélgetéstől, de hát ez ezzel jár.

Magyarföld…

- Lassan akár sorozatot is indíthatok, hiszen vendégem volt már korábban a szintén színész-polgármester Halász Gábor Kikutasról. Lesz újabb önkormányzati ciklusod 2010-2014-ben? A sikerekről hallva talán nem lesz nehéz meggyőzni az embereket.

- Minden bizonnyal indulni fogok, már csak azért is, mert úgy gondolom, ha nem tenném, valami félbemaradna. Szeretném folytatni a munkát, hiszen 3-4 év után kezdtünk igazán belerázódni a dolgokba. Befejezni talán soha nem lehet, hiszen egy falu életében mindig újabb és újabb tényezők jelennek meg. A választások után remélhetőleg könnyebbek lesznek a pályázási lehetőségek.

- Teljesen befogadtak téged, elégedett Magyarföld lakossága? Kevesebben vannak már a „gyüttmentezők”?

- Én nem így fogalmaznék, mert az ottani emberek bár használják, de nem szeretik ezt a szót. Nincs mit szégyellni, nem vagyok őslakos, „gyütt”-nek mondanám magam, de „ment”-nek nem. Erről már nyugodtan tudok beszélni, de egy ideig nagyon bántott, hogy vannak, akik nem fogadnak el. Ők a mai napig így viselkednek, viszont már nem akarom megváltoztatni őket, elfogadom a véleményüket. Valamiért ráálltak arra, hogy jött egy idegen, és az csak rosszat akarhat. Ilyen mindig lesz, bárhova megy az ember, feszültségeket szül, ha bekerül egy szűk, zárt közösségbe. Ők azok, akik megszenvedték a háborúkat, a kitelepítéseket, a külföldiek általi lerablásokat…

- Hogyan haladnak a munkálatok, készen lesz Pünkösdre a fatemplom?

- Tulajdonképpen készen leszünk, de az egyház vezetői Pünkösdkor nem érnek rá, ezért június 19-én lesz az ünnepélyes avatás. Szép lett volna, ha Pünkösdtől Pünkösdig tart a munka íve, ha ott lesz majd három egyház képviselője, és ez már önmagában ünnep. Szeretném, ha a szakrális felavatás előtt mindenki, aki csak egyetlen szöget is bevert a templomba, részt vehetne az ünneplésben. Sebestyén Márta lesz a műsor fénypontja, egy évvel ezelőtt is mellénk állt a jótékonysági gálaest szervezésében.

- Készül új darabbal a Nemzeti Színház, amelyben színész vagy rendező, esetleg mindkettő leszel?

- Nagyon az évad vége felé ballagunk… Két hete rendezőként közreműködtem egy színházi felolvasóesten, ahol Háy János művét dolgoztuk fel. Próbáljuk Térey János darabját, melyet Valló Péter rendez, és amelyben színészként vagyok jelen. Jövő szeptemberben lesz a bemutató. Idén - mivel tudtam, hogy sok elfoglaltságom lesz a faluban - csendesebb évadot vállaltam. Egy bemutatóm volt, a Komédiumban Huzella Péter barátommal színpadra vittük A bor filozófiáját. Hamvas írásaiból áll jórészt a darab, Péter pedig bordalokat énekel. Egy kis tarkításként Márai szövegeket is beillesztettünk, de jórészt - ahogy a cím is sugallja - Hamvas Béla művét alkalmaztuk.

Egy pohár bor, az ateizmus halálugrása

- Következzék a bor! Cegléden születtél, ott zajlottak ifjúságod évei. A szőlővel és a borral már ott kiforrott az erős kapcsolódás? Milyenek voltak az első borélmények?

- Apáméknak volt szőlője, ahol a családban mindenki folyamatosan dolgozott. Minden gyerek utálja azt, ami kötelező - én is így voltam ezzel, de ekkor tanultam meg becsülni azt a munkát, amely a szőlőt övezi. Homoki borok voltak a jellemzők, és nekünk is volt házi borunk. Az első igazi kapcsolat a borral a főiskolás időkre esik, egy balatonboglári fehérborra emlékszem, amely bevált számunkra, és nagyobb összejöveteleinken ezt fogyasztottuk. Természetesen nagy választék nem volt abban a borkombinátos időszakban.

- Amikor először vetted kézbe Hamvas Béla kultikus szövegét, milyen volt a hatása, és hogyan alakul most a belőle készült darab sorsa?

- Ez nagyon régen volt, de akkor is azt éreztem, amit ma is, hogy ezt nem lehet elolvasni egy végtére. Ízlelgetni kell a sorait, bármilyen kis könyvecske. Az első Hamvas Béla szövegek közé tartozik, amelyeket megismertem. Nagy divat lett akkor, ez kicsit már taszított is, de Hamvas Béla tartalmasabb annál, hogy divatbóvlit lehessen belőle csinálni. Csodálkoztam is, hogy senki nem vitte színpadra.

A bor mindennel behelyettesíthető, ami annyira komolyan vehető, hogy figyeljünk a pillanatra, amikor éppen cselekszünk. Ne áltassuk magunkat, hogy majd jövőre jobb lesz, próbáljuk meg a rendelkezésre álló időnket kitölteni. Ezek régebben eretnek gondolatok voltak, nem véletlenül tiltották a múlt rendszerben.

A színész Gera Zoltán, atyai jóbarátom adta a kezembe A láthatatlan történetet (Hamvas Béla). Akkor, frissen végzett főiskolásként nem értettem belőle semmit, de éreztem, hogy valami magasabb, több, mint ami én vagyok. Később, már felnőtt koromban kezdtek kinyílni bennem a gondolatok. Nem tartom véletlennek azt sem, ahogyan Hamvas Béla szövegeivel találkoztam.

- Hogyan szoktál borozni? Hol esik jobban egy pohár bor, Budapesten, vagy inkább Magyarföldön?