A Tavaszi borfesztivált, amely tavaly óta a jazzkínálatával is felhívja magára a figyelmet, idén sikerült kihagynom, hiszen a Húsvéti ünnepeket Erdélyben töltöttem, ahol ráadásul jobbára csak pálinkáztunk.

Úgyhogy nekem a Balatoni Borok Fesztiváljával indult a szezon, azzal a tavaly elindult fesztivállal, mely ebben az évben új helyszínen: az Erzsébet téren jelent meg. Tavaly még a Feneketlen tóhoz hirdették a borozást, és szó se róla, jól sikerült az a kis fesztivál, igényes zenei felhozatallal, főleg a népzenei-etno vonalat hangsúlyozva. Makám, Csík ha jól emlékszem. Az a helyszín ugyan első hallásra elég exkluzívnak tűnt, odaérkezve rögtön szembetűnő volt, hogy a lerobbant szabadtéri színpad előtti szűk betonplaccnak nem sok köze van magához a tóhoz, sőt még csak nem is látszódik onnan. Talán ezt a problémát kezelendő helyezték át a fesztivált a belvárosba, a zöld Erzsébet térre, az V. kerületi önkormányzat előtti parkba – gondoltam naivan. Ám a fesztivál sajnos nem használta ki a park nyújtotta lehetőséget...

Persze, ahogy az Erzsébet térre értem, rögtön felismertem naivitásomat. A fesztivált – a hagyományoknak megfelelően – lényegében idén is egy szűk betonsávon, no meg pár méter gyepen és murván rendezték, a néhai buszpályaudvar épülete és a park között. Ugyan hogyan is képzelhettem, hogy – esetleg a belvárosi önkormányzat támogatásával – egy zöld parkban, a füvön piknikezve élvezhetjük a balatoni borokat? Egy szűk területre korlátozva persze már nem a mélázásé, hanem a fogyasztásé a főszerep, és úgy tűnik, ezen a fesztiválon ez a lényeg. Ráadásul idén engem a zenei felhozatal sem érintett meg.

Annyi bizonyos, aki az idei és a tavalyi fesztivál hangulatát összehasonlítja, a tavalyi mellett teszi le a voksát. A fesztivál sajnos a vendéglátó-ipari vonalon indult el, mondjuk úgy: elkezdett borfalusodni.

Bár kicsiben, de sokban emlékeztetett a tavaly halódásnak indult, majd – úgy tűnik – idén végleg kimúlt borfesztiválra, amely a maga nemében az első volt a hazai piacon. Hiszen tavaly már csak a vidéki, kisebb Borfalu rendezvényekre került sor, a fővárosira nem. A Dózsa György úti helyszínt ugyanis már nem kapták meg ingyen. Korábban, míg kiemelt rendezvény volt  a Borfalu, ez nem jelentett pluszköltséget. Csakhogy az évek során a fesztivál elveszítette kuriózum értékét, a szeptemberi Borfesztivál és a Gourmet szakmailag egyre jobb lett, megjelentek kisebb borfesztiválok is, úgyhogy okafogyottá vált a Borfalu patronálása.

Talán nem én voltam az egyedüli, aki  az Erszébet téren a Borfalu fíling feltámadását érezte.  A helyszín még szerencsésebb, hiszen jó sok külföldi is beesett a rendezvényre, a szombati napon a hírek szerint egyenesen borfalunyi tömeg volt. Szerencsére ezzel jómagam nem találkoztam, mert a vasárnap már kellemes volt ebből a szempontból. Borászt itt is csak elvétve lehetett látni, a pavilonokban jobbára hostessek töltögettek. Laposa Jóska bácsit és a feleségét láttam csak – éppen a kijárat felé igyekeztek.

Hogy valami pozitívumot is említsek, bár ennek a környülálláshoz valójában semmi köze, sok jó, vagy korrekt bor volt itt. Ami ennél több volt, az egy kéknyelű és egy rajnai. Mindkettő Szeremley. Az hogy valaki kihoz egy több mint 10 éves bort egy ilyen fesztiválra, nem mindennapi. Hiszen kevés amatőr borkedvelő tudja értékelni. Miután meg is kóstoltam, már egyenesen csodálkoztam, hogyan kerülhetett ide. Ezúton is köszönet Kardos Gábornak, aki beválogatta a kínálatba. Talán arra gondolt, túl rövid az élet ahhoz, hogy közepecske borokat igyunk. Meg aztán neki hosszú volt a hétvége, nem lehetett mindegy, kivel tölti el.

Nem csak a tavaly indult Balatoni borfeszt, de a már korábban hagyományt teremtett Budai Gourmet is nagyot lépett az idén, de előre. A rendezvény szakmaiságát erősítették az ültetett kóstolókkal, melyekért extra kellett fizetni, és az színpadi, kóstolással egybekötött beszélgetésekkel, melyeket meghallgatva akár a kiváló chilei borokat is ingyen öntötték a nézők közé, ha már megvettük a nem túl borsos belépőt. Hogy mi - nem bor, hanem pezsgő - volt a kedvencem a Gourmet-n azt itt olvashatják.

Nem csak a helyszín változott hát, noha az is előnyére. Bár a Millenárissal semmi baj nem volt, nagyon hangulatos fesztiválokat rendeztek ott, s ne felejtsük: a fesztivál ráadásul valamikor a kulturális központ környéki utcákból indult. Egy újabb nagy lépéssel most a csúcsra ért, minden szempontból.

Úgy tűnik, lassan a szeptemberi budavári borfesztivál igazi konkurenciájává növi ki magát – májusban. És nem csak a helyszín azonossága okán. Még kicsit kisebb, rövidebb, tömeg nélkül, barátságosabb, és jóval olcsóbb belépőkkel… A gasztronómiának nagyobb szerepet szánnak, talán ebben lehetne alternatívát nyújtani, de az árakat ezen a területen évek óta nagyon borsozzák. Csak a Millenárist sajnálom fesztivál nélkül, üresen. Javaslom a balatoniaknak, vegyék, birtokba!

Ha a fesztiválokról időben szeretne tájékozódni, olvassa rendszeresen programajánlónkat, vagy a Borfesztivál.lap-ot!