Sok ezer szőlőtermesztő szívja ezekben a napokban a fogát az újabb bejelentési kötelezettség miatt. A hegyközségi irodákban megnőtt ezekben a napokban az ügyintézők dolga. Tucatjával állnak sorban az ügyfelek, s miközben várakoznak, sokan eltöprengenek, érdemes-e küszködni az ültetvényekkel. Tíz év óta nem volt ilyen alacsony a bogyós gyümölcs felvásárlási ára, mint az előző szüret során. Az iroda előtti falon vagy két tucat gazda ajánlata kifüggesztve: telepítési jogot vagy szőlőültetvényeket értékesítenének.

Pszota István hegybíró azt mondja, hogy nehéz átlátni az új rendelkezést. Többek közt a francia eredetvédelmi rendszert és az uniós borjogot alapul véve alkották idehaza a 127/2009. számú FVM rendeletet. A legelgondolkodtatóbb az, miként is lehet majd leírni egy-egy helyi minőségi bor jellemzőit.

Egy-egy termékleírást ugyanis 60-80 oldalon kell majd elkészíteni és benyújtani az EU illetékes szakbizottságához. Azaz a kiskőrösi kadarkáról egy kisregényt is lehet majd írni. Az is elgondolkodtató, hogy az új jelöléssel ellátott asztali borok esetében, ha valaki majd a kocsmában azt mondja a pultosnak: kérek egy nagyfröccsöt a tavalyi kiskőrösi kékfrankosból, akkor a kocsmáros nem fogja érteni.  
– Az adatszolgáltatási rendszer bevezetése négy éve halasztott kötelezettségünk, állítólag közelebb kerülünk Európához – mondja Pszota István. De a valódi problémára, miszerint helyre kellene tenni az árakat és az egyéb piaci anomáliákat, arra ez a rendszer nem ad választ.
Olyan ez, mint Trabanton az alufelni. Jobban néz ki a kocsi, de attól még kétütemû marad.