A borsor végére is jutott az Ezerjóból. A késői szüretelésű szőlőből készült Ezerjóról Frittmann János elmondta, hogy a 2,5 hektáron végzett november 15-i szüreten minden babarnult szemet kiszedtek a fürtökből (ezekből egy sárgabarack színű bor készült), s a megmaradt töppedt szemekből készült a 32 cukorfokos, 120 l/g cukortartalmú, de 9 feletti savtartalommal rendelkező desszertbor, amely határozottan nem jégbor, hiszen a fagyok beköszönte előtt  megtörtént a szüret.

Irsai Olivérje ismét egy hungarikum és ismét csak egy hangsúlyosan illatos fajta - hasonlóan a cserszegihez -, mondhatjuk "női bornak" is. A 2006-os évjárat reduktív bora is egy kevés szénsavtartalommal rendelkezik. Módos Pétertől, a nyugalmazott borakadémiai elnöktől azt is megtudtuk, hogy a korai érésű fajta nagy előnye, hogy akár már szeptemberben iható, a nyári szüret miatt pedig az időjárás viszontagságainak sem annyira kiszolgáltatott. Az Irsait előszeretettel használják házasításra - éppen értékes illatanyagai miatt. Sajnos - mint a korai fajták ("szőlőlevek") általában - korán öregszik. Ez a tavalyelőtti évjárat azonban - amely egyébiránt még azévben díjat nyert Szlovákiában, mikor készült - még kitűnően iható!  Készítője szerint "könnyen érthető bor", a kedvező időjárási viszonyok eredménye - hiszen "2006-ban csak elrontani lehetett a bort".

Azt mondják, míg a vörösbor "magától elkészül", a roséval van a legtöbb munkája a borásznak. A Frittmann testvérek ma már a roséborok között is remekelnek. Cabernet-Merlot-Kékfrankos 2007-es roséjuk a tavalyi Országos rosé borversenyen aranyármes lett. Noha a rosé készítése közelebb áll a fehér-, mint a vörösborhoz - mégiscsak kékszőlőből, a nekünk bemutatott rosé Kékfrankosból készült, melynek kitűnő savai miatt már sokkal kevésbé öregszik mint egy fehérbor. Ezúttal egy igen világos, hagymahéjszínű Kékfrankos rosét kóstoltunk, mielőtt "kijöttek" volna a vörösek. Ugyanis - sokan nem hinnék -, de jó vörösbort is készítenek a Kunságban!

"Az ezerjóhoz és kadarkához hajlott hátú ember kell"

Idézte Frittmann János a régi mondást. Ezeket a hazai fajtákat ugyanis csak tőkén, az anyaföldhöz közel kell termeszteni, ahhoz, hogy igazán jó minőséget adjon. Mindig is sok munka volt velük, amit nem érdemes megspórolni.

A Frittmann Kadarkáját kóstolva egyhén barikos, harmonikus ízvilággal találkozhattunk. A fajta eredetileg valószínűleg a mai Koszovó területéről származik, nem igazi hungarikum, hiszen Szerbiában, Bulgáriában is jelen van, mégis sajátunknak érezzük az évszázadok óta hazai földön honos szőlőt.

Enyhén barkos illattal köszönt be a Cabernet sauvignon - Cabernet franc cuvée, mely természetesen egy gasztronómiai bor, a hozzáillő ételek mellett érezhetők ki legjobban zamatanyagai. Ez a bor a Frittmann pincészet egyik legdrágább bora, mely már több díjat is nyert, többek között ezüstöt Brüsszelben.

Az eredetileg francia, ma már nemzetközi fajta Merlot pedig - mely Módos Péter szerint a nő a vörösborok között - már színében is megjelenítette a testességet. Ugyanis már barnás árnyalatok is látszódtak a 2002-es, 1 évig barikhordós érlelésű soltvadkerti merlotban. A kunsági település környéki dűlőkben egyébként igen jelentős ültetvény van ebből a fajtából. "A fajta igen sok munkát is ad a borásznak" - hangsúlyozta híressé lett kunsági borászunk.

Hegyközségi elnökként is rendet tett szűkebb pátriájában

Frittmann János, akinek személyében a - főleg a '90-es években jellemző - borhamisítás központjaként emlegetett Kunsági borvidék hírnevének helyreállítóját tisztelhetjük, ma már a hegyközség elnöke. Nem csak a saját pincéjében alkotott nagyot, de a Szőlősgazdák bora védjegy bevezetésével az egész Kunsági borvidéken rendet tett, hiszen ennek segítségével sikerült kirekeszteni a helyi borásztársadalomból azokat a borhamisítókat, akiknek nevét - bizonyíték hiányában - nem hozta le a sajtó személyiségi jogokra hivatkozva. Sokat köszönhet neki nem csak a jó bort kedvelő borbarát, de az egész magyar borásztársadalom is.