Magyarország borvidékei / Etyek-Budai

Bár ez a terület borvidéki rangot csak 1990-ben kapott, a szőlőtermesztésnek több évszázados hagyománya van itt. Jóllehet az utóbbi években már minőségi bort is termelnek, elsősorban a pezsgőalapbor-termelés jellemző erre a vidékre. A híres Törley-pezsgők is etyeki alapborból készültek a XIX. század végétől. Megtekintésre érdemes körpincék, valamint szép sváb házak maradtak fenn itt a múlt századból, bennük még megtalálható számos értékes, régi borászati eszköz. A borvidék a főváros közelségét kihasználva szeretne tovább fejlődni.
Az "Etyek: Budapest szőlőskertje" szlogen rendkívül találó és vendéghívogató.

Terület
1480 hektár
a) Etyeki körzet: Alcsútdoboz, Bicske, Csabdi, Etyek, Felcsút, Gyúró, Kajászó, Martonvásár, Nadap, Pákozd, Pázmánd, Sukoró, Tordas, Vál,
b) Budai körzet: Budajenő, Budakeszi, Pilisborosjenő, Telki, Tök, Üröm településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.

Klíma
Szeles, bőséges napsütés, kevés csapadék. A lefolyásos domb- és hegyoldalakon, fennsíkokon a légmozgás gyakori, ami kiemelkedő termelési biztonságot ad, ritkák a számottevő fagykárok. Évi átlagos hőmérséklete az országos átlagnál kissé alacsonyabb, csapadékellátottsága közelíti az országos átlagot. Az ökológiai adottságok lehetővé teszik a korai szürettel kiváló pezsgőalapborok, késői szürettel pedig a minőségi boralapanyag készítését.

Talaj
Meszes.

Szőlőfajták, borok
Chardonnay, Olasz rizling, Rajnai rizling, Sauvignon blanc - elegáns, száraz, határozott savú, könnyed borok - finom illattal.

Látnivalók

Bicske
Ezen a területen bronzkori, kelta, római települések is voltak. Református temploma eredetileg gótikus stílusban épült a XV. században. További műemlékek: a XVIII. századi Batthyány-kastély, a klasszicista Batthyány-mauzóleum, és a közelében álló csillagvizsgáló.

Budajenő
A községben XV. századi temetőkápolna található.

Nadap
Az 1760 körül épített templomában keresztelték meg Vörösmarty Mihályt, az egyik legnagyobb magyar költőt. A templomot 1904-ben neogót stílusban átépítették.

Pákozd
A Pákozd és Sukoró közötti területen a neolitikumból származó településeket tártak fel. A tó északi partja a bronzkorban is lakott volt. A környéken kelta szentélyt is találtak. A középkori eredetű katolikus templomban római kori sírkő van befalazva.

Pázmánd
A középkori eredetű római katolikus templomot 1719-ben alakították át. Az itt látható, XVIII. század eleji kastély eredetileg jezsuita rendháznak épült.

Sukoró
A református templom a XIX. század elején épült. A Néprajzi Házban lakberendezési gyűjtemény látható.

Vál
A XVIII. század végi Ürményi-kastély késő barokk stílusú. A római katolikus templom klasszicista stílusban épült. Mellette áll a XV. századi gótikus templom megmaradt tornya, csúcsíves ablakokkal. A közeli Vadász-völgyi kis erdészlakban töltötte gyerekkorát Vajda János (1827-1897) a XIX. század második felének egyik legnagyobb magyar költője.

Történelem

Az egykori Budakörnyéki borvidék valaha Szentendrétől Tétényig a Duna partvonalában elterülő hegy- és dombvidék szőlőit foglalta magába. Ez a vidék a történelem előtti időkben is lakott volt. Négy fő körzetre oszlott: Szentendrei szőlők, Budai szőlők (óbudai, Sashegy környéki), Promontori szőlők, Tétényi szőlők.
Az Árpád-házi királyok alatt már virágzott a szőlőtermesztés, és az itt élő emberek megélhetésének fő forrásává vált.
Sok szerb (rác) telepedett le ezen a környéken. Ennek köszönhetően a török hódoltság után főleg a vörösbor készítése volt túlsúlyban. Európai hírre tett szert a Buda-Sashegyi Kadarka, amit Fekete kadarkából készítettek. A sok háború jelentősen meggyérítette a szőlőket.
A törökök kiűzése után német nemzetiségű szőlőművelők is telepedtek le. Az 1736-41. évi promontori szőlőtulajdonosok névsorában szereplő 572 névből 309 német hangzású, ami tudatos német betelepítésre enged következtetni. 192 név szerb és csak 50 magyar a névsorban. A Duna kiváló szállítási lehetőséget jelentett, így a borok tárolására nagy pincék épültek, amelyek többsége ma is működik.
A XVIII. század második felében rendszeressé vált a szőlőtelepítés Promontoron és környékén. Az állandó lakosság száma évről-évre nőtt. Valami kis szőlővel a legszegényebb zsellér is rendelkezett. A század végétől különösen a Promontoron és Kistétényben szőlőt bérlő budai, pesti polgárok részéről nagy divatja lett a pincézésnek, aminek hatására igen komoly pincekultusz alakult ki.
1830 körül a nagyvárosokban a lakosság inkább a fehérbort kereste (változtak a borfogyasztási szokások is), a budai vidéken is arra kényszerültek, hogy egyre több fehérborszőlő-fajtát szaporítsanak.
1890-ben a filoxéra szinte teljesen elpusztította az ültetvényeket. A szőlőkultúra újbóli fellendítése nem járt a várt sikerrel. A szőlőtelepítésekkel párhuzamosan csonthéjas gyümölcsöket kezdtek el ültetni. Lassan a gyümölcsösök kiszorították a szőlőterülteket.
Etyek szőlőinek története is hasonló utat járt be azzal a különbséggel, hogy a XIX. század közepén a Vál-völgyi uradalmi szőlészetek hírnevet szereztek a korszerűsítéseikkel, újításaikkal. A borvidék szőlőiben a pákozdi, sukorói, nadapi, velencei szőlőhegyeken jó minőségű fehérbort termelnek. A XIX. század végén a Törley család híres pezsgői alapanyagának fehér borát is ezen a területen, Etyek térségében termelték. A sajátos ökológiai viszonyok, a talajok magas mésztartalma és a szeles fennsíkokból adódóan rendszerint egészséges a szőlő, és a pezsgőgyártáshoz ideális, nagy savtartalmú bor-alapanyag terem ezen a borvidéken. A kedvező gazdasági helyzet miatt a szőlőtermesztés uralkodó maradt.