Magyarország borvidékei / Balatonfelvidéki

E gazdag középkori hagyományokkal rendelkező borvidék nem fekszik közvetlenül a Balaton partján, de éghajlatára még hatással van a tó közelsége. Ezt a vidéket szépsége és csökkenő számú őslakossága miatt a városi emberek már évekkel ezelőtt felfedezték maguknak. Nagy számban költöztek ide művészek is, akik szívükön viselték a táj arculatának megőrzését, és sokat tettek is ezért. Főleg a Káli-medence környékére jellemzőek az igényesen rendbe hozott régi és - stílusában a tájba illeszkedő - új házak, templomok, fogadók és vendégváró borpincék.

Terület
1510 hektár.
a) Káli körzet: Balatonhenye, Hegyesd, Köveskál, Mindszentkálla, Monostorapáti, Szentbékkálla;
b) Balatonederics-Lesencei körzet: Balatonederics, Lesencefalu, Lesenceistvánd, Lesencetomaj, Nemesvita, Sáska, Zalahaláp,
c) Cserszegi körzet: Balatongyörök, Csabrendek, Cserszegtomaj, Gyenesdiás, Héviz-Egregy, Rezi, Sümeg, Sümegprága, Várvölgy, Vonyarcvashegy településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.

Klíma
Változatos, de mediterrán hatást is élvező, sok napsütés jellemzi. Éghajlata már nem mindenütt olyan kedvező (különösen a tótól távolabb eső részein), mint a szomszédos Badacsonyi borvidéké. Termesztési viszonyai általában a Badacsonyi borvidékhez hasonlóak.

Talaj
Változatos: meszes kőzetek, bazaltos láva és tufakőzetek, vályogos talajok.

Szőlőfajták, borok
Olaszrizling, Szürkebarát, Chardonnay - testes, ízgazdag, élénken savas borok, finom illatokkal.

Látnivalók

Balatonhenye
A Henyei-hegy keleti lábánál fekvő kis települést először 1181-ben, Henney-ként említik. Már a rómaiak idejében lakott hely volt. 1262-ben a veszprémi vár nemes jobbágyai lakták északi végétől mintegy 250 méterre kőfalak nyomait láthatjuk. Az Árpád-korban épült, Szent Margit tiszteletére avatott pálos kolostort 1365-ből említik az írások. A hegy oromzatán látható egy meredek "törökök halálának" nevezett sziklasor. A legendák szerint egy török csapatot a magyarok ide szorítottak és azok kénytelenek voltak leugrani és így lelték halálukat. A sziklasor alatt valóban találtak az ásatások során török fegyvereket, ékszereket. A település természeti kincsei között szerepel öt önálló vizű kráter-tó, mely horgászatra, vadászatra kiválóan alkalmas.

Balatonederics
Veszprém megyében az utolsó Balaton-parti, a Keszthelyi-hegység keleti lábánál elnyúló település. A községet 1214-ben említik először. XIII. századi eredetű temploma alatt római épület maradványai láthatók.

Balatongyörök
A Balaton észak-nyugati részén fekszik. Északról a Keszthelyi-hegység örökzöld fenyőivel és lombos fákkal borított lánca övezi a települést. A Szépkilátó nevű pihenőhelyről a Balaton egyik legszebb panorámája látható. Ez alatt tör fel a Római forrás, mellette pedig római villa fürdőjének maradványait tárták fel.

Csabarendek

Cserszegtomaj
Zala megye keleti részén, Keszthelytől 4 km-re, Hévíztől 2 km-re, a keszthelyi-hegység délnyugati részén lévő helység. Első írásos említése 1357-ből való, Tomaj név alakban. A helység nevezetességei a belterületén található kút-barlang, a Hévíz felé eső részében az arborétum, szabadidőpark és a benne található Margit-kilátó. Az Orbán-tér közelében épült Várszínház, amely kulturális rendezvényeknek ad helyet, valamint a mellette lévő Festetics-pince.

Gyenesdiás
A község valamikor Keszthely szőlőhegye volt. A hegyoldalban számos római korból származó leletet találtak. A faluban avar sírmezőt is feltártak a régészek. Néhány szép régi boronapincét is láthatunk itt. A Szent Ilona kápolna (1826), a Havas Boldogasszony-templom (1893), az alsódiási János-forrásnál álló Nepomuki Szent János szobor mind klasszicista stílusban készült.

Hegyesd
Tapolcától keletre található kis telpülés. Nevét a hegycsúcson lévő várról kapta, amely a török harcok idején jelentős szerepet töltött be a Balaton vidéke védelmében. Hygusd néven 1329-ben említik először az oklevelek. A vár maradványai ma is láthatók Hegyesd bazaltkúpján.

Hévíz-Egregy
Keszthelytől észak-nyugatra található, fürdőjéről híres település. Gyógyvizét először 1328-ban: Heuwyz-ként említik. Az 1946-ban Hévízszentandrás és Egregy egyesüléséből létrejött település nevét a melegvíz jelentésű Hévíz szóról kapta. Itt található Európa legnagyobb melegvizű tava. Mozgásszervi betegségek (ízületi-, gerinc-, izom és idegmegbetegedések) gyógyítására kiváló.
A községhez tartozó Egregyben Árpád-kori, a XIII. század első felében épült templom van. Ugyanitt római katona IV. századi sírját tárták fel.

Köveskál
Köveskál a Balatontól északra, a Kál-völgy északkeleti permén fekszik. Látnivalók XVIII. századi barokk római katolikus templom, eredeti freskókkal, Sóstókáli-rom, román stílusú XIII. századi falusi templom. Szintén ebből az időből származik a Töttöskáli-rom is. Református temploma 1769-ben épült.

Lesencefalu
Lesencefalu a Balatontól 6 km távolságra, a Keszthelyi-hegység északi oldalán egy gesztenyefáktól, erdőktől és szőlőktől övezett zárt völgyben fekszik. Az elsőírásos emlékek 1365-ben, majd 1516-ban említették Németfalu néven, mely előtagja feltételezhetően német telepesekre utalt. A XIX. század második felétől a helységnév elé megkülönböztető jelzőként a Lesence patak neve került. Mind ekkor, mind később a Tomaj család volt a legnagyobb birtokosa.

Lesenceistvánd
a Keszthelyi-hegység észak-keleti peremén, az Uzsa-völgy torkolatánál fekszik, közel párhuzamosan a Lesencepatakkal. Istvánd falu neve először 1328-ban tűnik fel a korabeli oklevelekben. A falu határában pálos kolostor állt, melynek romjai mai is láthatók. A hegyoldalakban kiváló minőségű meggy és szilva terem, s jelentős a gesztenyeállomány is.

Lesencetomaj
A falu a Keszthelyi-hegység dombokká szelídült keleti és a Tapolcai-medence nyugati peremének találkozásánál alakult ki. Lesencetomaj az ősi Tomay nemzetségnévből kapta a nevét. A települést az oklevelek eredetileg csak Tomajnak említik. Első említése 1262-ban történik. Nevének előtagját a községen átfolyó Lesence-patakról kapta. Temploma 1806-ban épült klasszicista stílusban, falában egy XIV. századbeli sírkővel. A Nedeczky-kastély 1757-ben, a plébánia épülete 1790-ben épült.

Mindszentkálla
A bazalttakarós Kopasz-hegy aljában nyúlik el, a Káli-medence nyugati részén, a Balaton-felvidéken. Eredetileg három községből állt: Mindszent, Kálla és Kisfalud. Kisfaludot 1548-ban felégette a tőrök, romjai a Kopasz-hegy keleti lábánál láthatóak. A községben középkori templomrom, valamint népi építészeti emlékek találhatók.

Monostorapáti
Veszprémtől 35 km-re, fekvő település, délkeleti határán a Káli-medence Tájvédelmi Körzetével.
Nevének második tagját, az Apátit a Szent Lélek bencés apátságról kapta, melynek birtoka volt.
Mátyás király idején már Monostorapáthy néven említik. Barokk stílusú római katolikus templom található itt 1759-ből. Középkori eredetű templomát 1778-ban átépítették.

Nemesvita
A Keszthelyi-hegység keleti lábára felkapaszkodó községet Balatonedericstől 3 km-re találjuk. A helyiek egyik büszkesége a bekötőutat őrző két sudár jegenyesor. Nemesvita egy erdőkkel borított völgyben fekszik, házai a hegyoldalba épültek. Az épen megmaradt kisnemesi kúriák és a jellegzetes oromdíszítéses népi lakóházak mellett a középkori eredetű, 1778-ban késő barokk stílusban átépített római katolikus templom nyújt látnivalót.

Rezi
Keszthelytől és Hévíztől egyaránt 8 km távolságra fekszik. A település az erdővel borított Keszthelyi-hegység, valamint a szőlővel telepített dombok völgyében a Meleg-hegy, Púpos-hegy, Kümell és Almástető által körülölelt völgyben terül el. Ez a vidék már a kőkorszaktól lakott hely. Tártak fel kelta és római kori maradványokat is. A várat 1378-ban említik okleveleink először, romjai ma is láthatók. Temploma XIV. századi, gótikus eredetű, később barokk stílusban átépítették. A szőlőhegyen szép régi pincéket, présházakat találni.

Sáska
Tapolcától észak-keletre fekvő kis település. E néven 1385-ben említtetik először, de határában álló Sasmadár már 1304-ben ismert. A község nevezetességei Árpád-kori, kősisakos templom, az erdőben a Szentjakabi apátság, Dobos templomának és Szent Ilona klastromának romjai, a Hármasmalom (címermalom) jobb szélső halmán álló Sasmadár, Sáska nyugati bejáratánál 200 éves Szentjános szobor, a kőbálvány neve Küember.

Sümeg
Bakony délnyugati csücskén, a Keszthelyi-hegységet a Kisalfölddel és a Tapolcai-medencével összekapcsoló völgyben fekszik Sümeg. Határában őskori kovakőbányát (ma természetvédelmi terület és múzeum), római kori települést és ókeresztény bazilikát tártak fel. Országosan ismert várát a tatárjárást követően IV. Béla király kezdte el építtetni, amelyet a következő évszázadokban a veszprémi püspökök egészítették ki. Vártörténeti kiállítása látogatható. Északi határában, a várba felvezető út lábánál áll a XVIII. században épített váristálló, területén egy idegenforgalmi lovas központ működik. Egyik helyiségében Huszármúzeum látható. Ritka élmény a nyereg és lószerszám-történeti kiállítás.

Sümegprága
Sümegtől délre, a Keszthelyi-hegység lábánál egy völgykatlanban fekszik. Lakói a veszprémi püspök által a tatárjárás után idetelepített cseh és morva szénégetők voltak, s a falu a sümegi várhoz tartozott. A török korban elnéptelenedett, s a többi községhez hasonlóan a XVIII. században alapították újra Prága néven; mai nevét, a Sümeg előtaggal 1902-ben kapta.

Szentbékkálla
A Káli-medence északnyugati peremén - a Kőhegy, Kishegy és Öreghegy lábánál fekvő, kisközség, mely már a római korban is lakott település volt. XIV. századi gótikus lakóépület maradványai láthatók, a falu északi részén a jégkorszaki eredetű „kőtenger” maradványait érdemes felkeresni.

Várvölgy
A község a Keszthelytől mintegy 15 km-re található, észak-keleti irányban, a Keszthelyi hegységben. Eredeti neve Zsid, a szláv eredetű szó jelentése: völgy. Két település, Alsózsid és Felsőzsid egyesüléséből jött létre, 1942-ben Bakonyzsid néven. 1943-tól Várvölgynek hívják.
Első írásos említése 1121-ben történt, de régóta lakott hely volt. A XIII. században földvár állt itt.

Vonyarcvashegy
A Keszthelyi-hegység déli lankáin épült a Balaton partján. Szétszórt szőlővidéki lakóházakból, présházakból alakult település. Vonyarcvashegy egyik nevezetessége a Szent Mihály-domb. A 134 méter magas dolomitdomb közelében 1739-ben 46 halász járt szerencsétlenül a befagyott Balaton jegén. A 40 szerencsés túlélő fogadalomból kápolnát épített a dombon.

Zalahaláp
a Tapolcai-medencét körülvevő tanúhegyek északi részén, a Haláp-hegy lábánál találjuk. A Tapolcától 5 km-re fekvő község létezéséről már egy 1243-ban kelt írásos feljegyzés is tanúskodik. Nevét egyik korábbi tulajdonosáról, a Halápi családról kapta, akik 3 kastélyt építettek. Egyiket a faluban, a másik kettőt Ódörögdön és Újdörögdön. Turisztikai értékei közül kiemelkednek a faluban található kőkeresztek, a természetvédelmi parkban lévő 200 éves mammutfenyő, valamint a Halápi hímzés szép hagyománya.

Történelem

Az egész Balaton környékén nem ritkák a római kor 2000 éves emlékei. Az 1300-as évek elején a veszprémi püspökségnek már kiterjedt szőlőbirtokai voltak itt, de feltehetőleg már a kelták itt is termesztettek szőlőt.
Századokon át királyi birtokok és főúri szőlők, valamint kisnemesi szőlőbirtokok hirdették ennek a területnek a kiváló borait. Már a középkorban Tirolba és az Alpokon túlra, a délnémet térületekre szállítottak erről a területről borokat. Az Esterházy család hercegi és grófi ága a környék legtöbb szőlővel rendelkező birtokosa volt, uradalmaikban rendszeresen készttettek természetes csemege-borokat. A XVIII. századi dézsmapincéjük még áll Szentbékkállán a templom feletti területen.