Magyarország borvidékei / Balatonfüred-Csopaki

Ez a borvidék, mint a neve is mutatja, két különböző bortermelő tájra oszlik. A balatonfüredi borok testesebbek, tüzesebbek, alkoholszintjük magasabb - míg a csopaki borok tartózkodóbbak, könnyedebbek, illat- és zamat-gazdagabbak. Balatonfüredet és környékét a gyógyvíz és a bor együttes ereje teszi vonzóvá. A világ különböző részéről utaznak ide azok az emberek, akik önmagukat egy kicsit kényeztetni akarják - kívülről és belülről egyaránt, a szénsavtól pezsgő gyógyvíz, az egyedülálló, szívbetegeknek kedvező hatású klíma, valamint a jófajta fehérbor erejével.

Terület
2270 hektár
a)Balatonfüred-Csopaki körzet: Alsóörs, Aszófő, Balatonakali, Balatonalmádi, Balatonfüred, Balatonszőlős, Balatonudvari, Csopak, Dörgicse, Felsőörs, Lovas, Mencshely, Örvényes, Paloznak, Pécsely, Tihany, Vászoly,
b)Zánkai körzet: Balatoncsicsó, Monoszló, Óbudavár, Szentantalfa, Szentjakabfa, Tagyon, Zánka településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.

Klíma
Sok napfény, a szőlőtermesztésnek kedvező időjárás. Éghajlati viszonyai a Badacsonyi borvidékéhez hasonlítanak. Gyakran emlegetik a környéken, hogy a Balaton víztükréről visszaverődő fény segíti emelni a szőlő minőségét.

Talaj
Változatos, Kristályos pala, melyet homokkő, mészkő, illetve homok takar. Néhol a magas vastartalom miatt a föld vörös színű.

Szőlőfajták, borok
Olaszrizling - esztétikailag is kellemes: zöldesfehér, rezedára emlékeztető illat fűszeres ízekkel, testes, gömbölyű ízhatás - több év múlva szilvaillatú másodlagos bukéval gazdagítva. Rizlingszilváni, Chardonnay - kellemes, intenzív illatú, lágy, zamatgazdag bort adnak.

Látnivalók

Alsóörs
Almáditól Badacsonyig terül el Balaton északi részén az a szemgyönyörködtető, lelket emelő partszakasz, amit "Balatoni Riviérának" nevezünk. Alsóörs a Somlyó-hegy lábára épült Árpádkori település. Először a XII. században említik. Számos szőlőbeli hajlék, pince, római alapfalakra épült. A község építészeti emlékei közül a legfontosabb egy 1500 körül épült késő gótikus köznemesi udvarház. A református templom a XIII. században épült román stílusban, később gótikus, majd barokk stílusban építették át. Jelentősek a XVIII-XIX. századi népi építészet emlékei.

Aszófő
Aszófő a Tihanyi-félsziget bejáratánál fekszik. 1211-ben említi először oklevél a települést, Ozoufeu néven. Területén azonban jóval korábban is éltek emberek, ennek szép emléke a falu határában feltárt római kori villa maradványa. A XI. században a tihanyi bencés apátság jobbágyfaluja.

Balatonakali
Tihanyi-félszigettől nyugatra található kis település. A Sági erdő és a Balaton közötti domboldalon talált leletek és épületmaradványok igazolják, hogy a település már a rómaiak idején is lakott volt. Az itt feltárt urnatöredékek és urnasírok tanúsága szerint, már a bronzkorban is nagyobb csoportban éltek itt emberek. Első említése 1333-ból származik, amelyben a székesfehérvári káptalan káplánját, Balázst „okolydörgichey”-i papként említik egy korabeli oklevélben. A teleülés mai neve a Hokuli-Dörgicse névből alakult, Akaly néven 1531-ben fordul elő először. Késő barokk római katolikus templomát 1827-ben építették.

Balatonalmádi
A Balaton északi partján, a keleti medencében fekszik. 7 km hosszú partszakasza egy félköríves formájú, tóba nyúló félszigetet követ, amelyet változatos hegyvonulatok, lankás dombok ölelnek körül, amfiteátrumszerű, egyedülálló fekvést biztosítva ezzel a városnak. Bronzkori, római kori leletek bizonyítják, hogy a város területén a régi korok embere is letelepedett. 1996-ban régészek egy kb. nyolcezer éves település maradványaira bukkantak.

Balatoncsicsó
A Nivegy-völgyben fekvő település első írásos említése 1272-ből maradt ránk. A XIII. században német (frank) telepesek érkeztek a községbe. A település római katolikus temploma és plébániahivatala sokáig fíliaközpontként működött.

Balatonfüred
Balatonfüred a Balaton északi partján, lankás dombok által körülölelt kisváros. Nevét először 1211-ben a tihanyi apátság birtokösszeírásában említik. A mai Füred területén a középkorban több település létezett. Innen indult el 1846-ban az első balatoni gőzhajó, ma a balatoni vitorlás-élet központja. Hazánk egyik legrégebbi gyógyhelye - gyógyvizét a XII. század második felében már említik - tiszta levegője és szénsavas gyógyforrásai miatt. A füredi szénsavas gyógyvíz a szív- és keringési rendszer betegségeinek kiváló gyógyszere. A kórház közelében hét forrás tör fel. Itt található Jókai Mór villája, mely ma múzeum. A Vázsonyi út elején, a régi katolikus temetőben áll egy középkori gótikus templom romja, alatta római épület falai találhatók.

Balatonszőlős
Balatonszőlős, a Tihanyi félsziget mögött, a Balatontól mintegy 6 km-re, az ún. pécsely – szőlősi medence keleti felében helyezkedik el. Környékén sok római kori leletre bukkantak, köztük egy - a Pécselyre vezető országút mentén található - római kori tanyagazdaság nyomaira. A község határától délre egy késő avar-kori temetőt, valamint a temetőhöz tartozó telep maradványait is regisztrálták a régészek. Először 1121-ben említik hitelesen. Jelenleg használatos nevét 1758-ban olvashatjuk először. Református temploma középkori eredetű, gótikus kapuzattal.

Balatonudvari
A Balaton északi partján található csendes kis település nevezetessége a szív alakú sírköveket őrző temetőrész, mely sírkövek az 1800-1850-es évekből származnak. Az út menti műemlék temető kopott szív alakú sírkövének első darabját – a helyi monda szerint – bánatában egy kőműves legény faragta vörös mészkőből, miután kedvesét a Balaton vihara elvette tőle. Amíg a kőműves élt, a helybéliek csak ilyet rendeltek tőle, ezzel Európában egyedülálló műemlék együttes létrejöttét segítették elő.

Dörgicse
A Balaton-felvidéken, a Balaton partján, Balatonakalitól 5 km-re északra, a 310 m magas Balázs-tető és a 324 m magas Nagy erdő közötti völgyben helyezkedik el. A völgyben három Dörgicse alakult ki a történelem folyamán: Alsó-, Felső- és Kisdörgicse. A három községet 1950-ben egyesítették. Az őskortól lakott település, erről árulkodik az alsódörgicsei ásatásoknál talált termékenységi istenséget ábrázoló agyag női szobrocska. Az itt feltárt római faragott kőleleteket, vízvezeték rendszert, a Nemzeti Múzeumban, a Tihanyi Múzeumban és a keszthelyi Balaton Múzeumban őriznek. A román kori felsődörgicsei templom rom érdekessége a görögkeleti kereszt alakú nyílás. Kisdörgicsén pedig Szent Miklós tiszteletére emelték az Isten házát bazaltkőből, maradványai a Bere-árok mentén láthatók. A település már a középkorban is négy szőlőhegyének boráról volt híres.

Csopak
A település területe évezredek óta lakott. Találtak itt kelta, avar és római kori leleteket. Már a rómaiak foglalkoztak e tájon szőlőműveléssel és borászattal. Nevét, némelyek török, mások szláv eredetűnek tartják. Egyesek szerint Árpád ajándékozta a területet Sopok nevű vitézének. A Csopak név első hiteles forrása, a veszprémi káptalan csereszerződési oklevele, mely 1277-ből származik. A másfél százados török uralom idején a község csaknem teljesen elnéptelenedett. A 18. sz. elején a Szebenből és a Szerémségből érkező telepesek élesztették újjá a falut. A főutcában található egy középkori eredetű torony romja, valamint egy XIII. századi egyhajós templom maradványa. A környéken szép régi présházak sora áll.

Felsőörs
Veszprémtől alig 10 km-re, délre található. Már 1000 évvel ezelőtt is lakott település volt. A honfoglalás után erre a tájra érkező Örs-nemzetség a Balatonra futó hegyoldalakat választotta lakóhelyül.

Lovas
A Balaton északi partján, a Királykút vadregényes völgyének kapujában fekszik. Itt tárták fel a világ egyik legrégebbi festékbányáját, melyet a szakértők 35-40 ezer évesnek tartanak. A bánya azt bizonyítja, hogy már az ősember is megtelepedett ezen a vidéken. A feltárás közben előkerült, szarvasagancsból készített szerszámok a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban találhatók. Lovas határában római és avar kori emlékek is előkerültek.

Mencshely
A Balaton felvidék peremének legmagasabb vulkánikus eredetű hegyének a Halom hegy oldalában, alig 10 km-re a Balatontól fekszik az évezredek óta lakott település. Kr. u. az I-IV. században a Berkikút környékén, virágzó római telep volt. Első írásos emléke 1284-ből való, első papját, Sándort 1333-ban említik először. 1526 után a falu lakossága a Berei erdőbe menekült a török elől és vermeket ásott lakófedezékül. A vermek nyomai ma is láthatók az erdőben.
Az ide látogatók bepillanthatnak a paraszti életmód mindennapjaiba, a csipkeverés és a tudományába.

Monoszló
A Káli-medence keleti kismedencéjében fekvő Monoszló már a honfoglalás korától lakott volt. Első írásos említése 1252-ből származik. XIII. századi templomának szentélyében temették el az 1299-ben elhunyt Monoszlói Ladomér esztergomi érseket. A török harcban kétszer is elnéptelenedett a település, a XVII. század közepétől magyar kisnemesi családok, hozzátartozóik népesítik be újra.

Óbudavár
A Nivegy-völgy bejáratánál, egy szép lejtőn terül el Magyarország egyik legkisebb lélekszámú települése a maga 62 fős lakosságával. Kis területű, egyutcás falucska. 1413-as oklevélen mint az Óbudai káptalan birtokát említik Budavary néven. 1753-tól hívják Óbudavárnak.

Örvényes
A Tihanyi-félszigettől keletre található Balaton parti kis település. Határában, a III. századból származó római épületeket tártak fel, köztük egy kovácsműhelyt, csaknem teljes felszerelésével. Sok kőfaragvány, épületrész, használati tárgy és ékszer került elő az ásatások során. (A leletanyagot a Tihanyi Múzeumban és a veszprémi Bakonyi Múzeumban őrzik.) Sokáig a Tihanyi Bencés Apátság birtokaként a körzet meghatározó kereskedelmi állomása volt. A Pécsely patak hajtotta vízimalmok szomszédságában cserélt gazdát a gabona, a bor és a hús. Már az Árpád-házi oklevelek is megemlékeznek vízimalmairó. Egy XVIII. századi eredetű, népies stílusú malom ma is látható. A régi temetőben áll egy XIII. század első felében épült templom romja.

Paloznak
Paloznak a Balaton északi partján a Bakony hegység déli lábánál fekszik. A régészeti leletek bizonysága szerint Paloznak vidéke már mintegy ötezer évvel ezelőtt is lakott volt. A Tódi-dűlőnek nevezett terület vízforrásainak közelében földbe ásott lakások nyomait és újkőkori cserépedények maradványait találták meg. Az őskori embercsoportok után az ókori népek is megtelepedésre alkalmasnak találták a helyet. Legnagyobb számban a rómaiak korában lakták a vidéket. A mai település határában két római kori gazdaság (villa rustica) működött, maradványaikat a tihanyi kőtárban és a veszprémi múzeumban helyezték el. A magyarok állandó jelenléte 900-tól kezdődött. Házmaradványok, lovas sírok, tárgyi emlékek kerültek elő ebből a korból. A Paloznak név valószínűleg szláv eredetű: po loznik = szőlőskertnél, szőlőhegy alatt.

Pécsely
A vele azonos elnevezésű Pécselyi-medencében fekvő település. Néhány szórványos újkőkori, ill. római kori régészeti töredék igazolja, hogy ez a terület már az őskor, valamint ókor folyamán is lakott volt. Északi határában a XIV. század végén félben maradt Heym (mai ismert nevén Zádor) vára soha nem épült fel. A legelső Pécsely falu („villa Pechel”) a mai Nagypécsely helyén alakult ki, s a későbbi birtoklások során bomlott Kis-, Nagy- és Nemes-Pécsely falurészekre. A falu neve Nagy Pécsely formában 1530-ban fordult elő első ízben. A község középpontjában emelkedő református templomot egy XII. századból való kis templom helyén építették klasszicista stílusban.

Szentantalfa
A Nivegy-völgyben, a Balatontól 5km-re található település. 1276-ból származó okiratban lelhető fel a neve, mely a falu védőszentje után kapott név és a „falva,fa” szó összetételéből alakult ki. Középkori birtokosai egytelkes nemesek – csak kevésnek volt közülük jobbágyi birtoka -, királyi farkas-vadászok voltak. A település később a veszprémi püspökséghez, majd az Esterházy család birtokaihoz tartozott.

Szentjakabfa
A Nivegy-völgyben - a XIII. században Nivegy-völgynek nevezték azt a területet, ahol a Nivegy-falvak: Csicsó Szentantalfa, Szentjakabfa, Tagyon és a később elpusztult települések közül Árokfő, Herend, Szentbalázs és Szentbereckfa feküdtek - a Bánkő-hegy lábánál települt falu. Első írásos nyoma egy 1306-ból származó oklevél. Az ekkor nemesi községet Nivegyszentjakabnak hívták.

Tagyon
Tagyon a Balaton-felvidékbe ékelődő, a Nivegy-völgy déli bejáratát őrző kisközség. A község történeti emlékeit kutatva az 1292-ből származó iratokban lelhető fel a neve, melyet - egyes források szerint - hajdani birtokosának nevéről kapott.

Tihany
A középkorban történt a mai Tihany település ősének a megalapítása, amikor 1055- ben I. András király itt építette meg a királyi család temetkezőhelyét és föléje monostort, amelybe bencés szerzeteseket telepített. Ezzel vette kezdetét a bencés apátság élete. Az alapítólevél az első magyar nyelvu írásos emlék. Az apátsági templom és rendház XVIII. századi. A félsziget belsejében találhatók a XI-XIV. századi sziklába vájt barátlakások.

Vászoly
A Balatonfelvidék aprófalvainak egyike. Római kori emlékeit a Helytörténeti Múzeum őrzi, már akkor ismerték és termelték a szőlőt a mai Vászoly – Öreghegy területén. Neve valószínűleg Vazul Árpád-házi herceg nevéből származik. A török pusztítás után 1689-ben telepítették újra környékbeli, főleg szőlőműveléssel foglalkozó magyarokkal. Árpádkori templomának romjai a temető mellett még láthatók.

Zánka
Veszprém megyében a Balaton északi partján helyezkedik el. már a rómaiak idején is lakott hely volt. Zánka szláv eredetű, neve is ezt igazolja. Írott forrásmunkák már 1164-ben említik a község nevét. Középkori templomát 1786-ban barokk stílusban átépítették, a XIX. század végén a templom keleti oldalán tornyot emeltek.

Történelem

Feltehetően már Probus császár idejében fejlődésnek indult a Pannóniában már régebbről ismert szőlőművelés. A Baláca pusztán feltárt villa urbana romjai II. - III. évszázadból származnak. A szőlőmotívumú ornamentikán kívül a falfestményeken is szőlészeti tárgyú - főként szüreti - jeleneteket örökítettek meg. Balatonfüreden
A honfoglalás után Karkász törzsének tulajdonába kerül a terület, de 1082-ben kelt birtoklási jegyzék szerint a veszprémi püspöknek többek között Csopakon is volt szőlője. 1211-ben Balatonfüred a tihanyi apátság tulajdona lett. Az elkövetkező századokban az ország kulturális élete áttevődött a Balaton környékéről a Duna vidéki várak körzetébe, így a füredi és a csopaki bor csak a vidéki nemesek mulatozását, s a jobbágyok búfelejtését szolgálta.
A török idők végvári csatározásai valószínűleg itt is meggyérítették a szőlőművelők számát, s egyidejűleg csökkent a szőlőterület is.
A XVIII. sz.-ban újra fellendült a Balatonfüred fejlődése, a XIX. század közepére pedig már a Balaton "fővárosa" lett, ahol a megyei és az országos előkelőségek bálok, ünnepek alkalmával találkoztak, szórakoztak a kiváló fehér borok társaságában.
A borvidék híres fajtája az Olasz rizling, amely mintegy másfél évszázada terjedt el, és kiemelkedő minőségével márkanévvé vált. A tihanyi félsziget pedig tüzes vörösborairól nevezetes.