Magyarország borvidékei / Balaton melléke

Boronapincék sora bizonyítja, hogy több mint 100 éves borászati hagyományokra tekintenek vissza a zalai dombok. A népi építészet e jellegzetes képviselőivel ma már csak ezen a vidéken találkozhatunk. A boronapincéket szálfákból ácsolták össze, kívül-belül agyaggal tapasztották. Ma már csak mutatóban áll közülük néhány, az elmúlás különös hangulatát árasztva. A terület 1998-as borvidékké válásával ismét remény van arra, hogy az itt található értékek, méltó kezekbe kerülve megőrződjenek.

Terület
1170 hektár
a) Balatonmelléki körzet: Bérbaltavár, Csáford, Dióskál, Egeraracsa, Garabonc, Homokkomárom, Nagyrada, Orosztony, Pakod, Sármellék, Szentgyörgyvár, Vindornyalak, Vindornyaszőlős, Zalabér, Zalakaros, Zalaszabar, Zalaszántó, Zalaszentgrót,
b) Muravidéki körzet: Csörnyeföld, Dobri, Letenye, Murarátka, Muraszemenye, Szécsisziget, Tormafölde, Zajk településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.

Klíma
Enyhe; kiegyensúlyozott, nedves időjárás jellemzi.

Talaj
Agyagos, barna erdőtalaj.

Szőlőfajták, borok
Olasz rizling, Rizlingszilváni, Zöld veltelini, Chardonnay, Zweigelt.

Látnivalók

Bérbaltavár
1935-ben Baltavár és Hegyhát-Kisbér egyesülésével jött létre, ekkora ugyanis a két település teljesen összeépült. Mindkét alkotó település középkori eredetű. Mária Terézia uralkodása idején a baltavári település földesura gróf Festetich Pál volt.

Csáford

Csörnyeföld
A falu a szlovén és a horvát határ közvetlen közelében, a szelíd déli fekvésű lankák lábainál helyezkedik el, Letenyétől 10, Lentitől 20 kilométerre. A település első írásos emléke 1361-ből származik. A községet körülölelő dombok, a klimatikus adottságok kiválóan alkalmasak szőlőtermesztésre, az erdők értékes faállományukon kívül vadban rendkívül gazdagok.

Dióskál
A település 1256-ban Kaal, 1796-ban Diós Kál alakban szerepelt, ami személynévre vezethető vissza. Egyik legnagyobb vonzereje a csodálatos környezetén kívül, az egymásba nem érő házak (nagy területenén, kétezer hektáron, kevés épület található). Ideális hely azoknak a pihenésre, nyugalomra vágyó családoknak, akik nem szeretik a zsúfoltságot.

Dobri
A Kerka völgyének jellegzetesen szép és hangulatos kistelepülése. A település már a rézkoriban, a késő bronzkorban, valamint az Árpád-korban is lakott volt – tanúsítják azt a régészeti leletek. Első írásos említése 1408-ban Dobri néven történt.

Egeraracsa

Garabonc
A Kis-Balaton dél-nyugati partján fekszik. Az őskortól lakott település. Első írásos említése 1335-ből származik, Garaboncz néven, mely szláv eredetű, Gerebench, Garabonch, jelentése: kis dombgerinc, taraj.

Homokkomárom (Garmadabucka)
A település első írásos említése 1293-ban: Humukkamar. Homokkomárom-nak 1741-től hívják. Magyar helységnév, melyben a Kamar szláv eredetű személynév vált helynévvé. A település nevének első tagját adó garmadabuckákat (szélbarázdákból kifújt homok felhalmozódásával létrejött futóhomok képződmények) Homokkomárom határában a homokdombi dűlő délkeleti részén találjuk. Ezeket a jellegzetes, 3-5 méter magas dombokat ligetes jelleggű erdeifenyők borítják.

Murarátka
Félúton helyezkedik el Nagykanizsa és Lenti között. Nevének alapja a szerb-horvát eredetű Ratkh személynév. 1353/1470-ben: Ratk, 1880-ban: Rátka, 1908-ban: Murarátka.

Muraszemenye
A Mura holtágai és a Muravölgyet körülölelő szőlő és erdőfedte dombok ölelésében, csodálatos természeti környezetben található. A település első írásos említése 1353-ban: Scebenya. A község mai elnevezését 1938-ban kapta: Alsó- és Felsőszemenye, valamint Csernec község egyesítésével. Első templomát már 1248-ban említette oklevél.

Nagyrada
A Kis-Balaton szomszédságában helyezkedik el. Rada község neve először a zalavári apátság Szent István korabeli (1019) alapító levelében fordul elő. Eredetileg Rada szláv személynév. A nagy jelző Kisradától való megkülönböztetésre szolgált.

Orosztony
Nagykanizsa körzetéhez tartozó település. A legkorábbi adatok az Árpád-korból maradtak ránk, első írásos említése 1251-ből való. A középkorban a Zalavári apátság jobbágyközsége volt, és három különálló településből állott: Alsóorosztony, Felsőorosztony és Baksaháza. A török uralom idején 1571-ben Alsóorosztony területén esett el Thury György, Kanizsa várkapitánya. Emlékét kopjafa őrzi, a dűlőt pedig Táltostemetőnek hívják.

Pakod
A Zala folyó partján fekvő Pakodról, Pakodi Balázs és a Kozma család földbirtokairól a XIII. századból származnak az első feljegyzések. A római katolikus templom és a Tölcsány majorban lévő volt uradalmi magtár műemlék jellegű.

Sármellék
A Község, mely a Balaton D-Ny-i öblének partjára épült település, nevét először a XIV. századvégi időszakban találhatjuk. Ősidők óta lakott település. A mai Sármellék Sármellék és Égenföld összeolvadásából alakult ki.

Szentgyörgyvár
A Zala folyó partján települt község kisméretű várának - mely a Zala szigetén épült - ma már csak igen csekély, középkori sáncmaradványa található. A község első ízben Károly Róbert 1326. július 13-án kelt oklevelében fordul elő, várát először az 1445-ben kelt oklevél említi.

Szécsisziget
A Zalai dombság Mura és Zala folyók völgyei által közrefogott területen, a Közép-Zalai dombságon, a Kerka folyó partján helyezkedik el, Lentitől 10 kilométerre. Nevét egykori tulajdonosáról, a Szigeti családról kapta. Első okleveles említése 1403-ból való, mely szerint Szigeti Péter ekkor vesztette el Szigetet hűtlenség miatt. Az új tulajdonos Széchy Miklós, a veszprémi püspökség kormányzója, akinek hamarosan elkészült kastélya, illetve vára is. Mátyás oklevelében 1458-ban, mint Castellanus in castello seu fortalicio Zychyzygethy szerepel (jelentése: várnagy a Szécsiszigeti kastélyban).

Tormafölde
A Torma nevű birtokosáról elnevezett községet először 1387-ben, Tormafeuld-ként említik először. 1403-ban már Tormafelde-ként ismerik. Turisztikai látványossága a vétyemi ősbükkös, a vadban gazdag erdők, valamint a népi kismerterségek (kádár, fafaragó) képviselői.

Zajk
Letenyétől 7 km-re található község. Magyar eredetű helységnév, amely a szláv Zajk személynévből keletkezett. Első írásos említése 1352-ben: Zoueyk.

Zalakaros
A Balatontól 25 km-re délnyugatra található város. A község gyógyvize mozgásszervi, reumatikus, valamint ideges eredetű és nőgyógyászati betegségek gyógyítására alkalmas. A közeli dombokon régi pincesor található.

Zalaszabar
Kis-Balaton nyugati partján, Balatontól és Keszthelytől 25 km-re Hévíztől 15 km-re Zalakarostól 15, Nagykanizsától 28 km-re, erdőkkel határolt lankás dombok között fekszik. Zalaszabart a régi írások ZABAR néven emlegetik. A honfoglalás korában lakott település volt. Árpád magyarjai előtt érkeztek már ide szavardok, szabarok, valószínűleg innen ered a település neve. Templomua egy részét a Buzád Bán építette (a későbbi Boldog Buzád) az 1230-as években, ez az épület ma sekrestyeként szolgál.

Zalaszántó
Zala megyében, a Keszthelyi-hegység és a vulkanikus eredetű Kovácsihegy, valamint a Titka-hegy közötti Szántói-medencében, a Kovácsi-patak völgyében található. A falu neve először a XIII. században bukkant fel írott emlékekben, legkorábban egy 1236-ban kelt oklevélben. Ekkor említik templomát is, s a községek "Samtow" azaz "Szántó" néven említik. A falu határában levő Tátika hegyen találhatók Tátika várának romjai, melyet a XIII. század közepén emeltek. Az alatta levő ősbükkös természetvédelmi terület.

Zalaszentgrót
Régészeti ásatásokból kiderül, hogy már a kelták idején is lakott szálláshely volt. A mai Zalaszentgrót helyén állt a Savariától 30, Mogetianától pedig 25 mérföldre lévő Maestriana.
A település létezéséről az első írásos emlék 1247-ből való. A város vélhetően Szent Gellért püspökről kapta nevét. A névadás eredetével kapcsolatban az első írásos emlék 1491-ből származik. Itt található Magyarország egyik legrégibb kőhídja, melyet 1854-ben építettek, valamint a Batthyány-kastély - melynek helyén a 13.században álló várat a Batthyány család bontatta le és építette fel a ma is álló kastélyt. A ferences templom XIV. századi. A Batthyány-kastély és a római katolikus templom a XVIII. században épült.