Magyarország borvidékei / Bükkaljai

Hasonlatosan az egri és a tokaji borvidékhez, itt is riolittufába vájt - olykor hatalmas méretű - pincékben tárolják a bort. Némelyik falát, oszlopait népi kőfaragók értékes munkái díszítik. A híres miskolci bort nemes penésszel vastagon borított pincékben érlelték. Az Avas-hegyen, mely mindössze 100 méter magas, valamikor gazdag szőlőskertek voltak, oldalába ezernél is több pincét vájtak. A XIX. századtól pezsgő alapborokat is termelnek.

Terület
1590 hektár.
Aszaló, Bogács, Borsodgeszt, Bükkaranyos, Bükkzsérc, Cserépfalu, Cserépváralja, Emőd, Harsány, Kács, Kisgyőr, Kistokaj, Mályi, Megyaszó, Mezőkövesd, Miskolc, Nyékládháza, Sály, Szikszó, Tard, Tibolddaróc, Vatta településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.

Klíma
Napfényben gazdag, hűvös. A Bükk vonulata észak felől védi a hideg szelektől, s kedvező mikroklíma alakul ki a déli, délnyugati lejtőkön.

Talaj
Riolittufa alapkőzeten lösz.

Szőlőfajták, borok
Leányka - illatos, az egrinél könnyebb, vékonyabb. Olasz rizling - könnyed, elegáns. Található itt Kékfrankos, illetve sok más, kisebb területeken termesztett fajta, de az éghajlati- és talajadottságok elsősorban a fehérbor termelésének kedveznek.

Látnivalók

Bogács
A római katolikus templom XIII. századi eredetű, a XIV. században gótikus stílusban átépítették. A községben feltört nagy mennyiségű ként és ásványi sókat tartalmazó gyógyvízre fürdőtelep épült.

Bükkaranyos
A harangláb 1830-ból származik, a református templomot 1836-ban késő klasszicista stílusban építették át.

Cserépfalu
A Subalyuk-barlangban őskori leleteket találtak. A falutól északra, a Hór völgyének legszebb részén találhatók a középkori Odor vár maradványai. Egy 450 méteres sziklára épült a Füzérkői vár, maradványai ma is láthatók. Háromszintes borospince-sora egyedülálló, ezek egyikében láthatók a hordókat őrző faragott kőkatonák.

Cserépváralja
A község határában emelkedő Várhegy csúcsán állnak a XIII. századi eredetű Cserép-vár maradványai.

Kács
A barokk templom valószínűleg román kori eredetű. A XVIII. századi apátság épületében található a 27 ºC-os vizű termálfürdő.

Mezőkövesd
Ez a város a híres matyó népművészet központja. A római katolikus templom szentélye XV. századi. A községtől délre gyógyvizet találtak, mely mozgásszervi megbetegedésekre kiváló.

Miskolc
A város és környéke már az őskorban lakott volt. A népvándorlás idején a germánok, kvádok, szarmaták, a VI-IX. század között az avarok éltek itt. Fazola Henrik 1770-ben alapított vasolvasztója és néhány üveghuta jelentette a környék iparát a XVIII. században.
A Belvárosban található az 1760-ban épült zárda, valamint a zárdatemplom épülete. A „Kakas-templom”-nak nevezett református templom 1786-1808, a görög-keleti 1785-1806 között épült. Ez utóbbiban egyházművészeti gyűjtemény látható.
A minorita templom és a hozzá tartozó rendház XVIII. századi. Az Avas-hegyen az első templomot a XIII. században emelték, ezt l470-1489 között gótikus csarnoktemplommá építették át. A hegybe több mint 800 pincét vájtak az idők folyamán, ezek a borospincék általában 10-20 méter hosszúak. Miskolc külvárosa Diósgyőr, melynek legjelentősebb emléke a vár. A XIII. században kezdték építeni a jelenlegi kővárat. Az óvárosban található a középkori eredetű, majd barokk stílusban átalakított római katolikus templom. A református templom XVIII. századi késő barokk. Az 1304-ben alapított pálos-kolostor maradványait 1739-ben átalakították.

Sály
Barokk stílusú a volt Eötvös-Gorove kastély. A múlt században itt lakott Eötvös József, valamint itt járt iskolába Gárdonyi Géza.

Történelem

Nagymiskolc területéről már az ősember gyűjtögető gazdálkodásáról is sok bizonyítékkal rendelkezünk, őstermelésre pedig a legrégibb időktől vannak adataink. A honfoglalást követő századok alatt a termőföld még kevés területet foglalt el, de a népesség növekedésével egyre több területet hódítottak el a cserjés domboldalakból. A legkülönbözőbb gyümölcsfajok megtelepítésére voltak alkalmasak ezek a területek, és a még megbecsültebb szőlő, a bortermelést jelentő növény mesterséges megtelepítésére. A vadszőlő, ugyanis mint a Magyar Középhegység őshonos növényeként itt már ismert volt. Termését már a jégkor végétől itt élő ősember is ismerte.
A szőlőművelés kezdeteiről keveset tudunk. Egy 1313-ban megjelent oklevél említi először a szőlőt, és sejteti, hogy a szőlőtermesztés a helyi mezőgazdaság fontos ága. Az említett szőlőbirtokot a Pálos szerzeteseknek adományozta Ernyefi István, a diósgyőri vár akkori ura.
1503 február 11-én Ulászló megerősíti a város korábbi borszabadalmát: "Miskolcon idegen bort nem árulhat, aki ez ellen vét, a bévitt bort elveszíti." Ekkor már nem csak a Diósgyőrt övező déli fekvésű dombok és Miskolc Szinva pataktól északra fekvő északi dombvonulatai a szőlőkultúra virágzó területei.
1798-ban Pesten megjelent "Statistik des Königreichs" című gazdasági munkában érdekes megállapítás található: "A tokaji, soproni és a ruszti bor kereskedelméből származó jövedelmet a miskolci megelőzi." Ennek oka volt az is, hogy egyes Hegyaljai szőlők mustjai is a miskolci pincehálózatban érlelődtek, és innen kerültek külföldre. E hatalmas pincehálózat legöregebb pincéi még a középkori eredetűek, de a hálózatuk a XVII-XVIII. századra fejlődött ki. Ekkor XVIII. században a fő fajták Gohér, Furmint, Hárslevelű, Bátai, Damián és Fejér szőlő.
1828-as jobbágyösszeírásból tudjuk, hogy Borsod lakosságának szegényebb rétegei többek között Miskolc szőlőiben kerestek munkát. Tibolddaróc a XIX. és a XX. században híres pezsgőalapbort termelő vidéknek számított. Erre Olasz rizlinget és Furmintot használtak.