Magyarország borvidékei / Balatonboglári

A Balaton déli partján elsősorban fehérbor termelése folyik, de vörösbort is készítenek. A török hódoltság előtt - a szőlőnek köszönhetően - az ország egyik leggazdagabb vármegyéje volt. A domboldalak szőlőire kedvezően hat a tó közelsége, mely sekélyebb itt, mint az északi parton, így viszonylag gyorsan felmelegszik, s ez kedvező mikroklímát teremt. A Balaton és a táj szépsége, a régi kastélyok és pincék miatt sokan látogatják ezt a vidéket ma is.

Terület
2820 hektár
Andocs, Balatonberény, Balatonboglár, Balatonlelle, Balatonkeresztúr, Balatonendréd, Balatonszemes, Karád, Kéthely, Kőröshegy, Kötcse, Látrány, Lengyeltóti, Marcali, Ordacsehi, Somogysámson, Somogytúr, Szólád, Szőlősgyörök, Visz, Zamárdi településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.

Klíma
Kiegyenlített. Napfényellátottsága jó, klímája kiegyenlített, így a termelési biztonság jó.

Talaj
Homok, lösz, barna erdőtalaj.

Szőlőfajták, borok
Királyleányka, Olaszrizling - gyümölcsillatú, aromában gazdag, lágyan savas, elegáns fehér bort adnak. Chardonnay - finom, élánk savú, elegáns. Cabernet, Merlot, - finom, bársonyos vörösborok.

Látnivalók

Andocs
A Balatontól délre Szántódot és Kaposvárt összekötő országút felénél fekszik Andocs. A mai Andocs környékén már a honfoglalás előtt éltek emberek. Az 1536-ból az iratok három települést említenek: Egyházas - Andocsot, amely a toldi pálosoké, Nemes - Andocsot, amely Uzdy Mihályé és Ispán Mihályé, valamint Kápolnás - Andocsot, amely a lövöldi perjelé volt. A ferences kolostor a XVIII. századból való.

Balatonberény
A somogyi észak-déli irányú völgyekkel tagolt dombvidék egy nyugati hátjának (Marcali hátság) északi csúcsán található tóparti település. E panorámás tájat már az újkőkori ember is megélte, úgy 6500 évvel ezelőtt. Az őskor minden kultúrájának nyoma megtalálható, de a római hódítás és letelepedés bizonyítékai is megtalálhatók a falu területén. Első okleveles említése 1082-ben, I. László király korából való, Bereyn néven, amely a veszprémi káptalan birtokait veszi számba.

Balatonboglár
A Balaton somogyi partjának közepén elhelyezkedő, hat évezrede lakott település. A késői őskorban emelhették a Várdomb jól felismerhető sáncait. Vélhetően a rómaiak voltak a szőlőkultúra meghonosítói is. 1211-ben, II. Endre királyunk oklevelében " villa Boclar"-ként írták le először a város nevét.

Balatonlelle
A napfényes, vendégszerető, virágos Balatonlelle a déli Balaton-part egyik legkedveltebb kert- és üdülővárosa és fontos idegenforgalmi központja. Mai arculatához tartozik a 2 km-es hosszúságú szabad strand és a majdnem 1 km-es partszakasszal rendelkező fizetőstrand. A település múltja Szent István korába nyúlik vissza. Főbb látnivalói két klasszicista kúria az 1838-ban klasszicista stílusban épített Szalay-kastély (ma művelődési ház), és a Jankovich-család barokk stílusú, 1812-ben átadott kúriája (ma iskola), valamint a kishegyi szőlők között álló XVIII. századi - Szent Donát tiszteletére szentelt - barokk kápolna. Vele szemben áll az 1700-as években épült vincellérlakás és pince.

Balatonkeresztúr
A Nagyberek nyugati szélén, fekvő település teljesen összeépült Balatonmáriafürdővel. Már a római korban is lakott volt. Az első írásos emlék 1316-ból származik, mely szerint e terület a somogyvári bencés kolostorhoz tartozott. Egy 1400-ból származó dokumentum a települést Possessio Sandtae Concis megjelöléssel, azaz Szent Kereszt megnevezéssel tette ismertté.
1506-ban írásos feljegyzés olvasható Keresztúr néven, ezt követően került a Keresztúri család birtokába. A Festetics-kastély az 1730-as években készült.

Balatonendréd
A Balaton déli partjának „második vonalába” tartozó, völgykatlanban meghúzódó, dombokkal övezett település. Egy 1082-ben kelt írás említi először Endrédet, mint László király birtokát. A török megszállás hosszú évtizedeiről a földrajzi nevek is tanúskodnak: a Duna-hegyen volt a bég mulatóhelye, a Rózsa-hegyen pedig fenséges illatú rózsáit nevelte. Különleges ritkaság az európai kultúra részeként jegyzett, külföldön is jól ismert népművészeti kincs, a flandriai eredetű, endrédi vertcsipke, mely készítésével a századfordulón kezdtek foglalkozni az endrédi asszonyok.

Balatonszemes
A déli part közepén, a Balaton felé enyhén lejtős dombháton fekszik. Régészeti leletek jelzik, hogy ezen a településen már a kelták, rómaiak, a honfoglaló magyarok is jelen voltak. Neve nyelvészeti vizsgálatok alapján a szláv eredetű Blatne-Balatin ("sáros tó") és a "szem" magyar főnév összetételéből származik. " Szemes" valószínű az őrhely szerepét töltötte be, hiszen a rómaiak fontos hadi és kereskedelmi útja a település közelében haladt, s később a török hódoltság idején harci cselekmények színhelye volt.

Karád
Az 1000 éves Karád Külső Somogy területén, Somogy Megyében Balatonlelle-Kaposvár- Szántód főútvonalak között fekszik. A mai Karád - az egykori török Kara, azaz fekete - területén a középkorban öt-hat falu állt templomokkal, kolostorral és várakkal. A település északnyugati részen Árpád kori vár volt, melyet egy XIII.századi oklevél is megemlít. Az 1982-ben megnyílt tájházban megcsodálhatják a látogatók az ügyes kezű karádi asszonyok világszerte ismert kézimunkáit, a híres karádi hímzést.

Kéthely
A Balatontól 6 km-re délre, Máriafürdőnél fekvő kis település. Hunyadi-kastélya, valamint római katolikus temploma a XVIII. Században épült.

Kőröshegy
A Kőröshegyi-völgy keleti oldalán, a Malom-árok teraszához alkalmazkodva a Balatonföldvár-Andocsi-hát és a Balaton-árok közt helyezkedik el. Egyik legszebb völgye a Külső-Somogyi dombságnak. Hossza kb. 15 km, átlagos szélessége 3-400 m. Legnagyobb valószínűség szerint a kőrisfáról kapta nevét. A -hegy utótag a települést félkörben körbeölelő dombokra utal. Gótikus temploma 1460 körül épült. Látnivaló még a későbarokk, volt Széchenyi-kastély és a Petőfi utca néhány tornácos, műemlék jellegű népi háza.

Kötcse
A Balatontól 9km-re található zsáktelepülés. Az első írásos oklevelek II. Endre korában, 1229-ben említik Keccha inferior (Alsó-Kötcse) és Keccha superior (Felső-Kötcse) néven. 1725-től Hessen tartományból evangélikus német jobbágyokat telepítettek ide. A XVIII. században Somogy megye területén számos kisnemesi kúria épült, melyből 12 Kötcsén található.

Látrány
A Balaton déli partján fekvő település magja ma már ritkán látható településszerkezeti adottságokkal rendelkezik, a magyarság letelepülésének első, jellegzetes formáit őrizte meg: a rokoni kapcsolatokat tartó család egy-egy területrészen köralakban települt, s a kör közepén a közös életfunkciók számára területet tartottak fenn. Két műemlék jellegű temploma van: a katolikus templom 1769-ben épült barokk stílusban és az 1824-28 között épült református templom, a hozzá tartozó kúria jellegű paplakkal.

Lengyeltóti
A város a Balaton partjától 12 km-re, a lankákkal körülvett Csalogányok völgyében fekszik. Régészeti leletek jóval a honfoglalás előtti kultúrákra utalnak, melyek megtekinthetők a megyei múzeumban. A honfoglalás idején Koppány szállásbirtokához, s annak központjához, Somogyvárhoz tartozott. Koppány leverését követően szláv népek települtek a vidékre, innen ered Tóti elnevezése. A másik "névadó" a nevezetes Lengyel család, akik hosszú időn át jelentős birtokosok voltak. A XIX. század második felében a Zichy család birtoka volt.

Marcali
A város a megye északnyugati részén, Marcali-hát keleti oldalán terül el. A római korban a Savaria-Sopianae út érintette Marcali környékét. A leletek arról tanúskodnak, hogy már az újkőkorban éltek ezen a tájon. Egy 1274.-es oklevél említi a "morzoli" népeket és a Marcel Szőlője nevű helyet. Vélhetően innen ered a Marcali elnevezés, mely Marcel - a latin Marcus egyik változata - tulajdonát, birtokát jelenti.

Ordacsehi
Fonyód és Balatonboglár között elhelyezkedő zsáktelepülés. A középkortól két falu volt itt, mindegyiket először az 1332-37-es pápai tizedjegyzék említette. Az egyik Orda, a másik Balatoncsehi. A két település összeépülésékor vette fel mai nevét.

Somogysámson
Marcalitól 17 km távolságra nyugatra található kicsiny kis település. Első írásos említése 1533-ból való, egy birtok egyezséglevélből.

Somogytúr
Jellegzetesen somogyi falu, a hegyes völgyes, vadakban gazdag ligetekkel tarkított környékével mindössze 12 kilométerre van a Balatontól. Az oklevelekben Tuuri puszta néven 1082-ben szerepel elsőként, s az irat a veszprémi káptalan birtokaként említi. Nevezetességei közé tartozik a klasszicista stílusú, egykori Bosnyák-kúrja.

Szólád
Balatonszárszótól délre, attól 3 km-re található. Már az őskorban is lakott település volt, az írott emlékekben a 13. századtól szerepelt.

Szőlősgyörök
A Balaton déli partjától szinte látótávolságban, mintegy tíz kilométerre fekszik. Már az ókorban is lakott volt. A község neve avar eredetű: a györk-körk gyűrűvárat, védelmi vonalat jelent – melynek nyomai a Kopasz-berekben még ma is láthatók. Hivatalos okiratok először 1327-ben említik Gereg, Goreg majd Génig formában. A falu a hajdani postakocsi-járat lóváltó állomása volt. Látnivaló a klasszicista, volt Jankovich-kastély, melyet 1860-ban romantikus stílusban építettek át, és a hozzá tartozó 21 hektáros fagyűjtemény.

Visz
A Balatonlellétől mintegy 10 kilométerre délre fekvő települést, erdős dombok, szőlő- és gyümölcsültetvények ölelik át. A község neve először 1229-ben Wysch alakban fordult elő, a székesfehérvári káptalan birtokaként.

Zamárdi
Siófoktól nyugatra, a Külső-Somogyi-dombság nyúlványai és a Balaton partja között fekvő település. Kelta kori leletei a Kőhegyen talált urnatemető és kelta harcos sírja. Határában a Kárpát-medence egyedülállóan gazdag avar temetőit tárták fel. Első okleveles említése 1082-ből való. A középkorban híres bortermelő hely volt, a szőlőkben még boronapincék is találhatók.

Történelem

A Balaton déli partvidékén, részben a tihanyi Bencés uradalmi és az egykori Festetics birtokon részben pedig a paraszti termesztői hagyományokon a filoxéra vész után virágzó szőlő és borkultúra alakult ki. Az immunis pannonhomok talajokon telepített szőlők a XIX. század végén a bortermelők ezreit mentette meg a koldusbottól. A borvidék igazi felvirágzását azonban a XX. század derekán végrehajtott szőlőtelepítés jelentette. Az új szőlőültetvények a gazdagabb lösz- és középkötött vályogtalajokon bőven teremnek, és a céltudatosan megválasztott kedvező fajtaszerkezetnek köszönhetően kiváló borokat adnak.