Magyarország borvidékei / Soproni

A soproni borvidék az ország egyik legősibb bortermő vidéke. Szőlőmag-leletek bizonyítják, hogy itt már a kelták is foglalkoztak szőlőműveléssel. A szőlőművelés e tájon töretlenül folyik azóta is. Szinte mindenkinek volt szőlője és pincéje, és itt minden gazda saját borkimérési joggal rendelkezett. A ház előtt rúdra függesztett friss fenyőág jelezte, ha újbort, szalmaköteg, ha óbort mértek. Piros, illetve fehér szalaggal adták tudtul, hogy vörös- vagy fehérbort árul-e a gazda. Ez a kedves szokás újraéledőben van Sopron utcáin.

Terület
1880 hektár
a) Soproni körzet: Fertőboz, Fertőendréd, Fertőrákos, Fertőszentmiklós, Fertőszéplak, Harka, Hidegség, Kópháza, Nagycenk, Sopron,
b) Kőszegi körzet: Csepreg, Kőszeg, Vaskeresztes településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.

Klíma
Szubalpin jellegű. Fagymentes tavasz, hűvös, esős nyár, túlérésnek kedvező napos ősz, enyhe tél sok csapadékkal. Nyara hűvös, borvidékeink közül a legcsapadékosabb, telei viszont enyhébbek, és gyakori a szél. Szubalpin hatás érvényesül.

Talaj
Meszes (emiatt az itteni borok tanninban gazdagok), változatos.

Szőlőfajták, borok
Kékfrankos - kellemesen fanyar, bársonyos. Merlot, Zweigelt, melyek magas tannintartalmú, száraz, savgazdag kitűnő vörösbort adnak. Fehér bort adó fajták: Leányka, Chardonnay, Irsai Olivér, Zöld veltelini.

Látnivalók

Fertőboz
A község határában késő barokk emlékcsarnok (gloriette) áll.

Fertőrákos
Egyik érdekessége a hatalmas mészkőbánya, melynek kövéből sok bécsi épület épült. A bányát már a rómaiak is használták. A III. századból származik a Mithras-barlang, mely a misztériumvallás itteni elterjedését mutatja. 1628-tól ismét fejtettek itt követ. Később barlangszínpadot alakítottak ki, ahol opera- és színi előadásokat tartanak. A római katolikus templom középkori eredetű. A püspöki palota és a vízimalom a XVIII. században épült.

Fertőszéplak
Barokk stílusú templom, belsejében korabeli faragott faszobrokkal és berendezési tárgyakkal.

Hidegség
A római katolikus templomot XII. századi falfestmény díszíti. A XVIII. században barokk templommá alakították a körtemplom megmaradt részeit.

Kópháza
Egytornyos temploma barokk stílusú. Régen búcsújáróhely volt.

Sopron
Az első leletek a csiszolt kőkorszak elejéről valók, a környék ettől kezdve lakott. Sopron lakossága 1921-ben népszavazáson döntött Magyarországhoz való tartozása mellett, erre utal a város címerének felirata Civitas Fidelissima - A leghűségesebb város. A lebontott Bécsi kapu közelében áll a XII-XIII. században letelepült Johannita-lovagok által épített Szent János templom. A falakkal határolt Ótemető peremén áll a gótikus Szent Mihály templom, építése a XIII-XV. század közötti időkre esik. A templom mögötti temetőben található a XIII. századi Szent Jakab temetőkápolna. A Bencés vagy Kecske templomhoz (1280-1300), bencés rendház (1330-1340) is kapcsolódik. A Fő téren található a Tűztorony, melynek alapjai a római időkből származnak. Itt láthatjuk a barokk Szentháromság szobrot is. Kiemelkedő a XVI. század második feléből való Rejpál-ház, melynek pincéjében római emlékek, az utcai helyiségben XVI. századi festett famennyezet látható. Az olasz-svájci eredetű Storno családról elnevezett ún. Storno-házban található a család képző- és iparművészeti gyűjteménye. Két középkori zsinagóga is van a városban. A Kertvárosban van a XII. századi eredetű Mária-Magdolna-kápolna.

Történelem

A Fertő tó vidéke már a neolit kor emberének is kedvelt élőhelye volt. Valószínűleg illír és trák népek laktak itt. I.e. 300 évvel alapíthatták a kelták Scarbant várost, amit a rómaiak Scarabantiának hívtak, mi pedig Sopronként ismerünk. Fontos kereskedőváros volt. Rajta keresztül vezetett a rómaiak híres borostyán útja.
A rómaiak utáni fél évezred alatt sok nép váltotta egymást, és ezt a szőlőkultúra is megsínylette. Honfoglalás után az első birtokosai Vérbulcsú és Lél törzse voltak.
Róbert Károly 1338-ban udvari parancsban értesítette Pozsony, Sopron s Vasmegyét, hogy már előbbi királyi parancsok értelmében Sopron Német-, Cseh- és Lengyelországba szállítandó boraira törvénytelen vámot kivetni nem szabad s aki azt mégis megtenné, a legszigorúbban büntetendő.
Folyamatos volt az alsó-ausztriai bevándorlók betelepedése ami a XIV. században második felében volt a legintenzívebb.
Mátyás király 1446-ban aranybullában Sopront saját s idegenek áruinak kereskedelmi központjává teszi.
1723-ban Bél Mátyás "dicshimnuszt" írt a soproni borról. Fertő tó vízállása alapján is próbálták megjósolni az adott évjáratot:
"Ha a Fertő telik és így megmarad, a bor állítólag jobb és bőségesebb, ha apad, a termelők lemondanak minden reménységről."
A kimérési jogot a termelők némi korlátozással szabadon gyakorolták: máshonnan bort hozni nem volt szabad. Akkoriban Ruszt-Sopron-Pozsonyi borvidékként volt ismert ez a vidék. Ruszton még aszút is készítettek főleg Furmintból a kiemelkedő évjáratokban.
A soproni polgárság vagyonát a XVIII. században a szőlő képezte.
A XIX. században a többi magyar borvidékhez hasonlóan a mennyiségi termelés került előtérbe, amit a filoxéra pusztítása torpantott meg. A század elején napóleoni csapatok foglalták el Sopront. Innen ered a Kékfrankos fajta neve is a franciák kék színű pénze után. A század első harmadáig a fehérbor készítés fejlődött, majd vörösborszőlő-fajták meghonosodásával a vörösborkészítés vált uralkodóvá. A szőlőtermesztőket itt ponzichternek hívták.
A borvidékre jellemző a fej tőkeművelésmód soproni szálvesszős metszésmóddal. Fő jellegzetessége, hogy a termőcsapot egy vendégkaróhoz kötik és a végét a földbe dugják, mint egy fejbujtást. Gyakori volt még a magas combművelés is.
A borkimérés kizárólag saját termésű bort forgalmazhatott a termelő házában. Cégére fa- vagy kovácsolt vasrúdon elhelyezett csokor. A csokor legtöbbször vörösfenyőből készül és hengeres alakú. Ha jó öreg bort mérnek, a csokrot még hosszában koszorú veszi körül. A csokor aljára vörös vagy fehér filzszallagot kötnek, aszerint, hogy vörös vagy fehér bort mérnek. A szalagokba apró, kerek lyukakat vágnak. Ha mellettük szalmakereszt lóg, óbor kimérését jelzi. Az ajtót, amely a kimérési helységbe vezet, zöld gallyakkal jelölik meg. Ha mustot is mérnek, akkor a rúdra még leveles szőlőhajtásból font koszorút is akasztanak.
A Kékfrankos fajta ma már soproni specialitásnak számít, pedig valószínűleg osztrák eredetű. A borvidéken szép fehérborokat is készítenek.