Magyarország borvidékei / Somlói

Egyik leghíresebb borvidékünk egy alvó vulkán köré települt. Volt idő, mikor híre még a tokajiét is megelőzte. "Minden bor ugyan társas, és igazi lényét akkor tárja fel, ha közösségben isszák, a somlai a magányos itala. Annyire tele van a teremtés mámorának olajával, hogy csak kellően elmélyedt, végleg elcsendesedett, kiegyensúlyozott magányban szabad inni. A bölcsek bora, azoké az embereké, akik végülis megtanulták a legnagyobb tudást, a derűt". (Hamvas Béla)

Terület
690 hektár
a) Somlói körzet: Doba, Somlójenő, Somlószőlős, Somlóvásárhely,
b) Kissomlyó-Sághegyi körzet: Borgáta, Celldömölk, Kemeneskápolna, Kissomlyó, Mesteri településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.

Klíma
Nagyon szeles vidék, emiatt mérsékelten meleg, bár napfényben gazdag. A lejtők miatt kedvező a besugárzás. Egyetlen borvidékünk, ahol a hegy északi oldalán is folyik szőlőtermesztés. Éghajlata dunántúlias, kiegyenlített.

Talaj
Vulkanikus eredetű.

Szőlőfajták, borok
Ezen a vidéken csak fehér szőlőfajták találhatók: Furmint, Olaszrizling, Juhfark, Sárfehér. Nagy alkoholtartalom, robusztus savak, keménység jellemzik a somlói bort. Mivel tipikusan óbor, többéves fahordós érlelés után éri el karakterét. Házasítást nem tűr.

Látnivalók

Borgáta
A Kissomlyó hegy lábánál található kis falucska. A rómaiak által is lakott település első okleveles említése, Oburgate néven 1336-ból való. A XVI. századig a Héder nemzetség tulajdonolta. Az itteni szőlőművelés jelentőségét igazolja, hogy 1740-ben írott hegyközségi törvénye volt, amelyet gróf Esterházy Johanna nevében adtak ki.

Celldömölk
Celldömölk, Kemenesalja központja, több mint 750 éves múltra tekint vissza. A település ősi, központi magját, a dömölki apátságot először egy 1252-ben kelt oklevélben említik. A régi bencés apátság maradványai XIII-XIV. századiak. Az apátság új épülete 1760-1770 között épült.

Doba
Az első írásos adat egy 1288-as oklevél, e századból származik a község műemléke, a Szent Márton Kápolna. A klasszicista stílusban 1839-ben épült Erdődy-kastély ma hatalmas parkkal övezett szanatórium.

Kemeneskápolna
Szalagtelkes község a Sághegy tövében. Nevét egy korábban épült kápolnától kapta. Első említése 1390-ből való Kapolnafelde néven. Birtokosai a 14-15. században helybeli nemesek voltak. A későbbiekben a Széchy és a Thurzó családok után 1639-ben a Batthyányaké lett.

Kissomlyó
Kissomlyó a hasonló nevű hegy lábánál helyezkedik el. A Kissomlyó hegyén álló három kápolna közül a legrégibb és művészeti szempontból a legérdekesebb a Salvator kápolna.

Mesteri
A Ság-hegy alatt elhelyezkedő település első okleveles említése 1293-ból származik, Mester néven. A későbbiekben többször fordult elő Hernádmesteri vagy Erantfalva elnevezéssel, ami névadó tulajdonosára a 13. században élt Hernanth magisterre (mesterre) utal. A település a 14. század vége felé kettévált. Alsómesteriben főleg köz- és kisnemesek éltek (Nemesmesthery 1567), míg a Felsőnek nevezett részt a Hernádmesteriek, Esterházyak, majd a Békássyak birtokolták. A mai község e két település, Alsó- és Felsőmesteri összevonásával jött létre 1935-ben.

Somlójenő
Az azonos nevű Somló-hegytől délnyugatra, a 8-as számú főút és a Torna-patak közti területre települt kisközség. 1321-ben merül fel neve először Kisjenő alakban, majd az 1600-as években veszi fel a Somló előnevet. A Somló-hegy nyugati részének egy darabja tartozik a településhez, ahol kitűnő bor terem. Középkori templomán kívül megtekintésre ajánlott az öreg vizimalom.

Somlószőlős
Egy kicsi falu a Somló-hegy lábánál, Veszprém megye nyugati részén (az ország legkisebb történelmi borvidéke) helyezkedik el. Középkori eredetű temploma van, mely a XVIII. és XIX. századi átépítés ellenére sok román stíluselemet őriz. A Zichy család XVIII. századi kastélya is itt látható.

Somlóvásárhely
A Somló déli lábánál fekvő település első említése 1270-ből való. Érdekessége a hegy oldalában található XIX. századi taposókút.

Történelem

Már a bronzkori ember is letelepedett a Séd forrás mellett. A vidék a keltáknak is kedvelt lakóhelyük volt. Az első szőlőket valószínűleg a rómaiak telepítették.
A honfoglaláskor a Lél, Szalók, Salamon, Ákus nemzetség telepedett le a környéken. Ők már szőlőt találtak itt.
I. István király 1010 körül megalapította Tornán a benedekrendi apácazárdát, amihez szőlőterület is tartozott. A várat és a körülötte virágzó szőlőket 1093-ban I. László király korában kelt okirat említi.
1242-ben IV. Béla király Olaszországból, Moreából hozott be szőlőműveléshez értő szőlőtelepeseket és szőlővesszőt. Valószínűleg ekkor került ide a Furmint. A környék szőlőterületei értékes birtokok voltak. Ezért gyakran cseréltek gazdát. A XV. században a vár tulajdonosváltásai alig követhetők nyomon.
A XVI. században olyan nagy becse volt az öreg vulkán oldalában fekvő szőlőknek, hogy 1511-ből származó hegytörvény kimondta, miszerint vidéki szőlőtulajdonos szőlőjét szabadon csak osztatlan atyafiának adhatja el.
A várat 3 évi török megszállás után visszafoglalják (1566), s ezután tipikus végvár szerepét tölti be.
Zircen 1742-ig nem volt patika, a betegeket somlai borral gyógyították. A somlói borról azt tartották, hogy nászéjszakán fogyasztva fiúgyermek születik. Ezért a "nászéjszakák borának" is titulálják.
A XIX. században a vár fokozatosan elenyészett, de a szőlők területe tovább bővült.
Híres bor a somlói Furmint és a somlói Juhfark is.